ef Zámbó, Schéner Mihály /RIP/, El Kazó /RIP/

Mikor az egyik galériában (Dürer Terem, az ATRIUM HAIETT mögött az árkádok alatt, Váczi utca Bp.) ) dolgoztam rövidke ideig, ismertem meg ef Zámbó István festőt , Schéner Mihály festőművészt /RIP/ meg valamivel később El Kazovszkij /RIP/képzőművészt is.

ef Zámbó/ fe Lugossy/ Wahorn András művészetét nagyon csiptem, sok kiállitásukat láttam, igy miután megtudtam “Zámbó öcsi” cimét, máris irtam neki egy elvont levelet.

Épp leltároztunk a DÜRERben, mikor megjelent egy fazon a galériánál s befelé integetett. Mutogattam neki hogy zárva vagyunk de ő elővette levelemet és jelezte hogy beszélni szeretne velem…ő volt er Zámbó,igy ismertem meg.

Meghivott Szentendrére magához, ahová el is mentem de erről később majd ,részletesebben!

Schéner Mihály (R.I.P.)idős festővel is jól összehaverkodtam aki NAGYON MEGKEDVELT s mindenhova elhordozott magával és bemutatott mint “punkulát”. Sokan meg összesúgtak-búgtak mögötte hogy hát meghülyült az öreg, ilyen kinézetű meg stilusú kis nőcikkel kezd- mert az eszükbe se jutott hogy csupán JÓBARÁTOK vagy inkább JÓ KOLLEGÁK volnánk…! Mihály “igazi coloristának” hivott, csipte a képeimet és le is rajzolt , irt is rá dedikációt-a képet legközelebb beszúrom. (még le kell fotóznom!)

Sokat beszélt ,szidta az utca embereit,leszegett fejjel le “halápozta” őket. Ujjai mindég festékesek voltak ezt a buta galériáscsajok meg is jegyezték: láttad! Festékes az ujja!

Hát FESTŐ volt agy mi,basszameg!

Mesélte hogy megszivatták anno az “elvtársak” meg minden, meg hogy élt kint New Yorkban is meg hogy a kommunistáknak közellenség volt. Nem kedvelte az embereket nagyon ,engem viszont a szivébe zárt. Emberként és mint tehetséges művészt.

Schéner ismerte másik nagy kedvencemet El Kazovszkijt akit meg szerettem volna szintén ismerni.

Mesélt róla sokat. Elmondta mely utcában lakik de hogy hányas szám alatt ,nem tudta megmondani. Én -nagy számmágiás lévén!- mivel szerencseszámom a 11-es volt ,gondoltam:megnézem a 11-esben.

S láss csodát: OTT LAKOTT!!!!

El Kazónak sok levelet irtam de nem válaszolt. Végül megtudtam a számát asszem ,minden esetre megbeszéltünk egy találkát egy cukrászda-kávéházban.

Már nem is tom, OTT láttam -e őt először vagy egy performanszén amire elmentem- a “DZSAN PANOPTIKUM”-on…? A lényeg a lényeg: Kazóval úgy összebarátkoztunk hogy késaőbb mikor újra Németben voltunk, ki is jött hozzánk látogatóba- szüleimmel is nagyon összemelegedtek, különösen anyummal ,akinek ifjúkori fotóira hasonlitott!- s nálunk vendégeskedett.

De egyenlőre még Magyarországon éltünk ,tehát nE vágjunk a dolgok elejébe….!

APUM PINCÉJE ÉS NYUGAT FELÉ KACSINTGATÁS-ÚJRA!

HÚÚÚÚ…elég rég nem irtam már ide pedig életemnek utazgatási  sztorijainak még koránt sincsen vége! Talán már mind elfeledtétek, vissza se néztek,gondolván:na ,ez sem ir már többet, ennyi volt a lelkesedés!

Pedig hát NEM,- irok én, csak….mindenmás gondom,bajom volt,s ezeket a visszaemlékezéseket csak TELJES odaadással lehet irni, hogy valóban NE maradjon ki semmi, s hiteles legyen……

Igérem, mostanság újra irni fogok bele. Ha nem is minden nap….

———————————————————————————————————————————————–

APUM PINCÉJE ÉS NYUGAT FELÉ KACSINTGATÁS-ÚJRA!

Tehát, ott hagytam abba hogy én eljártam a DÉSI HUBER rajzkörbe tanulni ,apum meg egy KFT-ben pólókra nyomott szitával mintákat……meg hogy először galériákban melóztam rövid ideig majd bejártam a Képzőre modellnek….de nem túl sokáig.

Ekkor nagymamimnál laktunk, a Városház utcában- Pilvax_ház /Pilvax kévézó felett volt az ablaka a IV.-en!/ Aztán valahogyan megromlott a viszony-iszonnyá nőtte ki magát!- s ezért apum beköltözött jóformán egy műhelynek kibérelt pincébe ,nem messze az Alagúttól…..valami Zöld Alma étterem is volt arrafelé…nem tom az utca nevét, Budán volt!

Ott melózott s ott is aludt. Mi anyummal éjjel a nagyimnál aludtunk ugyan de kora reggel elmentünk apumhoz s csak késő este tértünk vissza a Városház utcába. Innét jártam a Désibe is, meg eleinte melózni a galériába

. A hangulat finoman is szólva, “paprikás” volt! Nagyim tudott kimondottan gonosz boszorka lenni, szeretetlen és hideg, pedig én eredetileg nagyonis szerettem őt. Nem is tudom már, min borult ki a bili, a tény hogy apum már inkább aludt a pincében persze akiktől bérelte ,ezt nem tudhatták. Végülis, NEM lakásnak lett kiadva! WC volt bent, viz is. Apum egy székben aludt összekucorogva. TV-je is volt meg rádiósmagnó amin zenéket hallgattunk.

Én alkottam ,olykor elmentünk anyummal fagyizni vagy moziba. Itt láttam az “Elkeseredetten keresem Szuzant” c. Madonna filmet is! Ebédelni eljártunk egy kis étterembe minden nap.

Ami elég gáz volt, hogy apum pincéje hosszútávon penészes volt…..lassan észrevette hogy objektjei + szobrai bepenészednek s ő maga is “nyirkosan”ébred,mindene fáj ,meg egyébként is…..

MINDENT megpróbált hogy változtasson, penészgátlóval fújta be objektjeit, de hasztalan. A dolog előbb utóbb kezdett kellemetlen lenni…..

Itt volt az idő hogy végre innét is lépjünk mert a dolgok nem fejlődtek előre. Nem történt semmi amiből kifejlődhetett volna VALAMI. Újra nyugat felé kacsintgattunk…..

Anyum lejárta a lábát hogy szerezzen valami szponzort. Addig addig ment mig valahonnét megszerezte Vörösváry Ákos műgyűjtő elérhetőségét, tel.számát akit aztán fel is hivott.

Ákos meg eljött apumhoz hogy megnézze: miket is alkot…..

Paranoiás atya, visszatérés Budapestre

Bécsi BÁL – ISTVÁN A KIRÁLY -ÉS A PARANOIÁS ATYA ESETE

Részletesen már nemigen emlékszem mindenre, meg mi hogyan volt sorrendben. Az biztos hogy egy giccsfestő fazonnál és egy hosszú köpönyegbe bújt jósnál-és mágusnál is jártunk, akik állitólag segiteni voltak hivatottak,- de aztán végül nem lett belőle semmi. Ugyanitt, az Iskola Testvéreknél éltem át egy mindaddig /s mind azóta!/ csak FILMEKEN látott felső 10-ezres bált is. Az iskolatestvéreknél volt valami ünnepély,este.

Hosszú báli ruhákban,uszályokba öltözött milliomos „grófnők” libegtek tova körülöttünk, legyezővel,bársony kistáskákkal, parfűmködbe burkolva affektálva rúzsos ajkaik mögül- gyöngyházszin-arcbőrrel,valódi igazgyöngy nyakékekkel felturbózott mély dekoltázsaikon. A pasikra már nem emlékszem,de ficsúrok voltak azok is- a javából! Én szívem szerint igencsak közéjük engedtem volna egy szedett-vedett bőrszerkós-taréjos punk-galerit Martens-bakancsban patkánnyal a vállukon mert rühellem az ilyen felvágós arisztokrata bagázst- holott én is arisztokrata család sarja vagyok. De ez a világ tőlem távol áll!

Severin Atya áthivott minket magához esténként. Feltette lemezen az ISTVÁN, A KIRÁLY-t -s minden szám előtt édesanyámnak fel kellett olvasnia az épp hallgatandó dal szövegét érthetően, hogy az atya is értse: miről is van benne szó? . Anyám végighadarta hogy „István-István-István!” meg „Koppány-Koppány-Koppány!” stb . Mire az atya rászólt,hogy lassabban-érthetőbben!. Utána az öreggel „Neunolni” kellett.,ez egy kártyajáték. Elvolt mint a befőtt ,én meg hullára untam magam. De hát muszáj volt,az ő vendégszeretetüket élveztük,-vagy mi!

Aztán, az öreg elkezdett nekünk példabeszédeket mondani….no,NEM keresztényit. Hanem,hogy őt bizony,üldözték a kommunisták. És ,hogy egyszer fekete autóval fekete ruhás emberek ejtették foglyul meg kémkedtek utána,és senkiben sem lehet megbizni hogy nem kém-e. Mert bizony, még a színes TV működését is kikémlelik a rafkós komcsi ügynökök s egyesek családnak adják ki magukat- miközben valójában SZUPERKÉMEK! Egyszóval, rátört az öreg szarosra a paranoia s RÁNK célzott -mint szuperkém-családra.

Elkezdett áskálódni ellenünk, a többiek meg mind az ő felügyelete alatt voltak- pedig talán már bejöttek volna a dolgok .De a sors MEGINTCSAK belecsulázott a finom levesünkbe,-NEHOGY MÁR egyszerűen menjenek a dolgok! Végül,nem tehettünk mást dmint otthagytuk őket. Apám még búcsúzóul irt pár sort egy papirra- „Kopogtattam de nem nyittaték meg!”-s odatette az öregnek: legyen csak lelkiismeret furdalása! A vén majomnak…

Igyhát, nem maradt más mint a Magyarországra való végleges visszatérés.(ami mégsem volt végleges,de mi ezt ekkor még nem sejtettük…)

—————————————————————————————————————————————————MASZEKOLÁS,- GALÉRIÁK-DÉSI HÚBER RAJZKÖR-

Magyarországon egy régi ismerős családnál (akiknek a rokonuk , a csaj tesója volt a Gergely Péter aki utánunk disszidált Németbe s anno nálunk lakott egy ideig-a „seggfej!”-(R.I.P.) az apja meg a komcsi iró aki Németben meglátogatott minket,még Mülheimben.) egy vállalkozásba keveredtünk bele. Ők pólókat gyártottak, -szita nyomattal különféle vicces mintákat nyomtak egyszinű pólókra:, pl.a mell-részre napszemüveg-mintákat meg csillogós női fejeket,stb.- ez akkor nagy divat volt. Ez volt a KFT-k és maszekok ideje,”hőskora”. Mindenki lelkes volt és beindult a rendszerváltás idejében. Épp a neonszinű pulcsik és mintás pólók voltak divatban, a Modern Talking meg a strassz-ékszerek.

Eljártunk hát Gergelyékhez Hűvösvölgybe, -közben nagyimnál laktunk a Városház utcai PILVAX-házban. Óriási családi házuk kész műhellyé alakult át., s pólókat nyomtunk-terveztünk- csomiztunk. Jó kis korszak volt, dőlt a lé,szabad voltam és pénzes. Ekkoriban volt egy kegyetlen tüszős torokgyulladásom, mikoris injekcióra kelett járnom mert ÚGY megdagadt a mandulám, hogy majdnem megfulladtam. Kiirtak mandula műtétre is merthogy „fekélyes” a mandulám és már nem működik- persze ,sosem mentem el a műtétre, én eddig akárhány ilyesmire kiirtak nem mentem el. (később ugyanígy úsztam meg s éltem túl ehgy petefészek – ciszta műtétet is. Elmúlik az mágiával is!)

A pólókra afféle „pufi-festékkel” is nyomtunk mintát: ez a festék hőre plasztikussá,3-dimenzióssá válik. Jó muri, mindmáig csipem s használom is ezt az anyagot! Aztán ez a dolog abbamaradt privát nézeteltérések miatt.

Ugyanezen időben, beiratkoztam a DÉSI HÚBER rajzkörbe ,ahol anatómiai meg térábrázolási tanulmányokat tanultam,gyakoroltam modell után. Itt sok barátot szereztem, van akikkel még most is úgy-ahogy fenn áll a kapcsolat.

Volt egy korszak is akkoriban ,ESKÜSZÖM már abszolút nem emlékszem: mikor pontosan – mikor rövid ideig a Váci utcáról nyiló arkádia alatti DŰRER-TEREMBen (képzőművészeti galéria)  dolgoztam, mint eladó. De ez ku*va rövid ideig tartott (pár hónap) ,- tulajdonképpen csak sétálgattam fel-alá az üvegfalú galériában, meg ha bejött valaki, körbevezettem, megszólitottam, ha meg vett valamit becsomagoltam neki a szobrot/képet.

Itt ismertem meg Schéner Mihályt /R.I.P./ az öreg festő-mestert aki ODÁIG volt tőlem.,tőle tudtam meg merrefelé lakik bálványom, El Kazó (R.I.P.).,s innét irtam levelet ef Zámbó Istvánnak, aki nek aztán ÚGY tetszett szürreális hangvételű levelem hogy egy nap (épp leltárkor,emlékszem!) megjelent a DÜRER teremben s meghivott hozzá,Szentendrére!

Egy szőke félbolond nővel meg egy óriás csöcsű de lapos fenekű , HATALMAS fekete szemű szexbombával melóztam együtt., -eleinte csicskáztattak, “hozd ezt,hozd azt,eridj ki a boltba,főzz kávét!”stb.- aztán bemondtam az unalmast.  Miután meg majdnem felrobbantottam a kávéfőzőt, nem jutott eszükbe a “főzz kávét!” fejezet sem….Max a burkifliért mentem át szívesen a szemben lévő Burgerking-félébe.

A szőke azt állitotta,ő fontos embner Tel Avivban, és hatalmas kocsival hozzák meg viszik. Fodros szoknyákat hordott és hatalmasra tupirozott platinaszőke kóc-frizurát, vastag ajka és tündérszerű arca volt. A másik meg nagy ribi volt meg pletyófészek. Később egy igazi kis vörösesszőke neon-karmokkal ellátott ribi is csatlakozott a csapathoz- jöttek-mentek az emberek, egymást váltva. Valami félszemű hittéritő libussal is dolgoztam, ott emlékszem! Még el is mentem egyszer vele a gyülekezetébe…

Járt be egy hires popsztár is időnként, a nevét itt diszkrécióból nem irom le,mert ismert személyiség ,mostanságis sokat van a TV-ben., -nos vele „kavartam” akkoriban, mondjuk úgy, párszor eljártunk egymással „kavarni”,a Vörösmarty Téren lévő hatalmas épületben található titkos helyiségecskékbe- meg a Pater-Noszterbe(!) ,-

A Vörösmarty -térre jártam/tunk át ebédelni ,kajajegyet kaptunk a galériában., sok hiresség,pl.az Omegáék meg egyéb zenészek is jártak oda, (NEM velük kavartam!) Ennyit erről.

Aztán leléptem onnét /Dűrer-terem/,mert hát egy: a csomagolás nekem nemigen ment gyorsan.,kettő: a főnökömnek nem tetszett mikor hajamat zöldre festettem- holott akkor még nem voltam ENNYIRE extrém mint most, kinézetre! Azt mondta: vagy a hajszin,vagy a munkahely. A hajat választottam….végülis ,csak passzióból melóztam ott hisz szüleim eltartottak,velük éltem! Ki nem sz*rta le……!

Másik galériában is melóztam rövidke nyúlfarknyi ideig, ahol első nap meggyanúsitottak hogy lóvét loptam.,mire végül kiderült hogy kolleganőm számolta el magát. Az is nagy ribi volt,a vörösszőke Dórika-.

Hol a belvárosban, (V.ker.) hol fent, a Budai Várban lévő galériájukban kellett lenni,-ezutóbbi helyen az OMEGÁ-s Kóbor János nejével dolgoztam együtt. Nem szorult rá,unalmában melózott ott, hobbiból. Mindég panaszkodott hogy a Kóbor túl srácos ő meg már nyakkendős üzletemberekre izgul be…..én meg még 12 évesen Kóborba voltam fülig beleesve! Hát igen: kinek a pap,kinek a papné! Aztán,- bár itt szerettem melózni, – mégis egy nyögdijast vettek fel próbaidő után. Ba***ákmeg!

Utolsó pályafutásom a Váci utcai idegen nyelvű könyvesbolt volt, ám itt megszivták velem: nem hagytak számitógéppel számolni, én meg NEM TUDOK számolni sem fejben- sem papiron. Megtanulok nyelvet profin egy év alatt.,megrajzolok bárkit fotóról: de a matekhoz SÜLT HÜLYE vagyok! Igyhát ott végképp max 2 hétig HA….melóztam.  (itt meg megismertem egy amerikai punkcsajt akivel később is fenntartottam a kapcsolatot. Inkább foglalkoztam VELE mint a melómmal,- meg volt hogy elővettem könyvet a pult mögül az érdeklődőnek,amit nem lett volna szabad meg ilyenek…..hát,a légkör sem volt klassz,nem is igen jöttem be nekik sem ők nekem- hamar leléptem innét is!

Ennyi volt életem összes melóhelye,-még egy évet sem tesz ki.

Bár,hazudok- a képző fősuliba is bejártam aktmodellként, de csak párszor. Azt élveztem mert jó társaság volt. Bár akkoriban nem sok mindent tudtak rajtam rajzolni,olyan filigrán meg vékony voltam: 43-45 kg MAX!  Cicim sem volt szinte. Ehettem kilószám a csokit sem hiztam semennyit sem. (azóta már más a helyzet…bár hájpacni most sem vagyok ,max magamhoz képest. Nagy a pocim!) Ám ez sem tartott soká…..

De nem is ez volt az én feladatom- ezeket is csak passzióból,z sebpénz kiegészitőként fogtam fel s nem vettem komolyan! A Désiben a rajzolást -azt már komolyan vettem! Élveztem a dolgot,s az igazi siker az volt,mikor édesanyám az utcán megismerte az egyik Désis fejmodell-nénit,holott előtte SOSEM látta- csak a rajzomon!-s a rajzom alapján ráismert. Karakter érzékem mindég volt és nagyon szerettem a fény-és árnék játékának finom kidolgozását egy arcon vagy tárgyon. Végülis- én MŰVÉSZNEK születtem! Sosem volt más célom az életben. Ezért nem lettem anya sem,sem dolgozó nő sem minta háziasszony……

(utóirat: jut eszembe,a Dűrer teremben megismertrem egy jó fej egyiptomi Művészettörténészt is – mikor bejött körülnézni-  Adel Kamel-t.,aki később apámékkal is összehaverkodott. Sokáig leveleztünk. És: NEM-nem “úgy “ismertem meg.,- csak simán plátói barátként. Idősebb fazon volt,jó arc! )

Miskolc majd Bécs

 

Miskolcon csodámra jártak,János körbevitt s megmutatott minden szomszédjának,hogy hogy is néz ki egy németből hazajött punkos kis művészcsaj….felvágott velem. Lakásában egy olyan ágyban aludtam ami egy hatalmas barokk képkeretbe volt beépitve.Mindenütt festék és olajfesték meg terpentin-illat, ecsetek, fotók, művészi tárgyak, kitömött állatok , koponyák.

János neje rendőrségi fotós volt,aki bűnügyek helyszinein készitett fotókat. Ezúttal azonban rólam készitett akt-fotókat,fekete-fehérben.Művészi s nem erotikus felvételekre kell itt gondolni -hisz szüleim is jelen voltak! Amúgy is olyan vékonyka kislány-testem volt hogy nemigen lehetett erotikusnak felfogni….

Közben János kitalálta hogy nekem össze kell jönnöm egy ifjú és igéretes festőművésszel,Andrással….én elmentem egy diszkó-féle kultúrházba táncolni,János utánam küldte Andrist ismeretlenül,kezében egy táblával,melyre az volt irva:”Szeresd!”- de nem találtuk meg egymást. Illetve hát,ő nem talált meg engem! Helyette belezúgtam egy -apum szerint rosszarcú – roma srácba akit aztán apám rúgott ki mellőlem. Fiatal srác volt ,csibészes arcú ,de hát azért annyira nem volt komoly a dolog,senki se gondolja,tán 2-X ha taliztunk és semmi sem volt köztünk.

Aztán mégis megismertem Andrist is valahogy Jánosnál, Braun András -mostmár neves- festőművész, akkor még kisképzős-vagy főiskolás?- aki Jánoshoz járt szakmai tanácsokért. Szemüveges fiatalember, NEM az esetem, -de azért el-el járogattam vele később a Pesti éjszakába iszogatni meg a Kisképző műtermeibe,Szentendrére,ide-oda.. Utólag derült ki, hogy hajszál hijján kerültem el a kisképzőn azt a Szilágyi Lackót, akivel ÉVEKKEL és EZERNYI SOK UTAZÁSSAL később taliztam tök „véletlenül „ (sorsszerűen!!!) Pesten a Madách-téren s aki aztán férjem s életem szerelme lett….azóta sajnos elhunyt.

Akkoriban mikor Andrissal „kavartam”,ő épp kórházban volt de láttam is festményét az egyik műteremben ami nagyon tetszett,ismeretlenül is.Temetőt ábrázolt az esőben,absztakt expressziv kép volt,s én New York-i utcának néztem…! Hogy temető az esőben az csak akkor derült ki mikor évtizeddel később megismertem Lackót s meséltem neki a sztorit….

Miskolcon minden áron kecskebéka combot akartam enni,ennek örömére János a Tiszában levadászott nekem egy békát amit aztán el is készitett nekem…sajnálom a brekuszt és ma már tuti nem engedném hogy a kedvemért életét veszitse ,de ez akkor -akkor volt,és finom volt a combi! János előtte a fején a még élő brekusszal pózolt,aztán a fotóra ráirta hogy „Chooz-Lee”(Csuzli) mint „művésznevet”,miután úgy nézett ki a képen mint egy kinai császár….

Nagyon dewpis voltam mikor eljöttünk Miskolcról mert nekem annyira bejött az egész atmoszféra: NEM volt kedvem visszamenni Pestre! Ám visszamentünk….Hűvösvölgybe ha jól hiszem,aztán onnét el,miután a „kedves” család rajtunk keresztül rendezte jogi vitáját,értsd: az volt a „hála” hogy nyugatra távozásunk után általunk hozzájutottak családi házunkhoz,hogy miután mi hazajöttünk és ÁTMENETILEG a ház egyik szobájában húztuk meg magunkat,ránk hivta a ribanc elvált nej a zsarukat!!!!

Sebaj,ma már nem él,és amúgy is egy testi-értelmi fogyatékos gyereke volt aki vele egy időben patkolt el később: Isten Nem bottal ver!!!Hehe!

Aztán,ezek után következett BÉCS!-

BÉCS

Bécsben egy lejtős utcán lévő keresztény házba mentünk. Egy nagyon jólesően -nyomasztó, gótikus hangulatú hűvös félhomályos,sötét termekből álló épületbe ahol érdekes ,baljós figurákkal találkoztunk: pl.némasági fogadalmat tett apácával, furcsa komornyik-szerű fazonnal…meg hasonlók. A helyiség ahol elszállásoltak,fűtetlen volt,jó nagy, s hideg.,-kint nagy hó volt és kemény minuszok.

Közben ,a rádión ráleltem valami dögös UNDERGROUND zenei műsorra,amely BAUHAUS-t nyomatott, meg hasonlókat- nekiálltam rajzolni és persze magnóra vettem közben a fasza zenéket. Volt egy különös romantikája a hidegnek,a zord sötét barátságtalan helyiségnek és eme dark zenéknek,-úgy éreztem magam, mint aki megérkezett egyenest Drakula-Gróf kastélyába!

Mivel akkortájt főleg erotikus-pornográf képkavalkádokat rajzoltam, ezeket el kellett rejtenem hiszen mégiscsak Isten embereinél laktunk….ez bosszantott de végül azért csak megpróbáltam kevésbé perverz dolgokat a papirra vetni.

Sajna, ott lakni hosszabb távon nem lehetett, igyhát megadtak egy másik cimet,ahol el tudtak bennünket szállásolni. Egy zeneiskola ,ahol voltak ágyas kis szobák (papi lakok?), meg kápolna is. Apámékat s engem egy szűk hosszú régies hangulatú folyosó 2 oldalán lévő kis szobákba költöztettek be-külön!-és minden reggel korán misére kellett mennünk….mert hát hogy,a papok vendégszeretetét élveztük,illett ugyebár. Kint ,a hajnali kékesfehér havon fekete pingvinruhás apácák suhantak tova,mint megannyi kisértet….a zárt ajtók mögül zongoraszó hallatszott ki,s minden délben mennyei lakomában volt részünk,mikoris az iskolatestvérekkel-papokkal együtt fogyasztottuk el a felső 10-ezernek kijáró ebédet…

A fő-fő lelkészt Severin-atyának hivták,s magyar volt. A többiek osztrákok. Severin Atya öreg és megátlakodott atya volt,aki folyamatosan „csicskáztatta” a szerény,ebédet osztó kis apácát: hol hidegnek,hol sótlannak találta a tökéletes izű levest,és parancsolgatott neki hogy melegitse meg újból vagy hozzon még fűszert vagy…mittudomén! Közben csámcsogva evett,mint egy kutya aki mócsingos húson rágódik,s ezt apám tökéletesen tudta utánozni: ennek az lett a vége,hogy minden ebédnél kinkeservvel fojtottam magamba a kitörni készülő röhögő-görcsöt ahányszor az atya enni kezdett.,-merthogy, minduntalan eszembe jutott faterom,amint utánozza őt…

TV-t néztünk,zabáltunk s el csevegtünk a papocskákkal ebéd közben: volt egy testes-kövér kedélyes életvidám atya akit különösen érdekeltek az okkult témák, az ingázás stb.jó fej volt. Egy másik nyurgább testvér tetszett nekem,azon filóztam de jó is volna elcsábitani,s direkt ultraszexis szerelésben mentem a misére…..jó testhez állóban!

Na,a mise…..rémes volt oly korán kelni,de apum ekkor is megtalálta hogyan nevettethet meg ,ugyanis lelkesen utánozta a miséző papot, ami újra csak röhögő görcsökre késztetett s ingerelt,mignem végül szinte folyton erőknek erejével tartottam vissza-több/kevesebb sikerrel!-a nevetést a testvérek jelenlétében….

Itt szintén ráleltem egy klassz alter-zenei műsorra a rádióban,a Blue Danube Radio frekvenciáján: ahol SISTERS OF MERCY-t meg KATE BUSH-t és egyéb sötét zenéket játszottak. Így hát.,el voltam mert újra megvolt a saját ismert kis mikro-világom,s nekiálltam rajzolni apró szobámban,továbbá naplót irtam titkos irással,nehogy az atyák és testvérek el tudják olvasni,miket irok…./van egy saját titkos irásom amit én találtam ki,az ABC betűit különféle jelekkel helyettesitem! Ezt később ef Zámbó is felhasználta az egyik zenei plakátjukra ,a Happy Dead Band-del!/

Szüleim közben azon mesterkedtek hogy hogyan lehetne megvetni a lábunkat Ausztriában: melót találni,pénzt keresni s lakni valahol!

Franciáktól-Budapestig

A francia zsaruk -mert azok voltak az egyenruhások-beültettek minket tehát a kocsijukba és egy rendőr-örsre vittek. Bizonyára a falusiak köpték be nekik hogy 3 idegen közlekedik nagy táskákkal s ezt „gyanusnak”találták…. Mi nem beszéltünk franciául, de ők asszem valamelyest németül-merthogy határvidék volt!-minden esetre bunkók voltak. Mi mások is lehetnének rendőrök?! Mikor odaértünk az őrsre,apám-mig a zsernyákok nem figyeltek- megpróbálta gázpisztolyát a zsebéből a táskába súvasztani,nehogy azt higyjék hogy azért van nála zsebben mert támadni akar-ám az egyik szemfüles kis őrszem ezt észrevette,sTIGRISUGRÁSASAL rontott apámnak a másik szobából,nekiba**ta a falnak,kitekerte a kezét, míg nagy nehezen megmagyaráztuk neki hogy nem az életére törtünk….végig azt hadarta hogy „Cartouche!Cartouche!” /töltény/ Azt hitte az Istenadta hogy ez bizti valódi fegyver s mi terroristák vagyunk akik ki akartuk nyirni… A falon egy plakát hirdette: „-Lépjen be Ön is a Francia Idegenlégióba!-” helyben voltunk. Mint a filmeken! Aztán,átvizsgálták a cuccainkat- igencsak elcsodálkozhattak merthogy apámnál főleg a művészeti alkotásaihoz használt kis tárgyak-levágott babalábak,is kövek, csontok,apró tükördarabkák stb.-voltak. Biztosan elmebetegne néztek minket…. Karjainkat,vénáinkat is megvizsgálták,nem -e heroinista narkósok vagynk. A baromarcúak!!!! Igaz az egyik zsarunak szép zöld macskaszeme volt , /el is képzeltem amint megerőszakol !/ ,de amúgy semmi jóindulat nem szorult belé…. hogy rohadtak volna meg! Végül nemigen tudtunk zöldágra vergődni velük ,mert hát nem volt semmi nekik megfelelő papirunk,igy legálisan nem lehettünk ott. Visszavittek a görények a német határra aztán ott letettek…..hiába volt minden sirás-rivás,ravaszodás: CSAK nem engedtek tovább Párizsba! Így hát, fordulópont előtt álltunk: döntenünk kellett!!! Németbe már nem akartunk visszamenni,ezért aztán Ausztriába mentünk ahol egykori régi ismerősünk, régi Hűvösvölgyi szomszédunk ,Strahl lakott családjával. Még réges-rég disszidáltak ,mikor mi még nem is gondoltunk rá,s olykor meglátogatták Magyarországot,ilyenkor én mindég átmentem játszani a gyerekeikkel. Bele is voltam esve a szép tejfelszőke Istvánkába… Nem tudom már pontosan ez hogy zajlott le , hogy találtunk rájuk vagy miként jutottunk el hozzájuk: ez kiesett,s hazudni nem akarok. Minden esetre megtaláltuk őket,és miután dumcsiztunk egy sort- fiúk Istvánka azóta csúnya pattanásos Istvánná cseperedett s cseppet sem hasonlitott az angyalian szép kisfiúra aki egykoron volt!- végül úgy döntöttünk hogy lesz ami lesz,visszamegyünk Magyarországra….végülis volt konzuli útlevelünk,-NEM mert „spicclik”” voltunk vagy konzulok hanem mert -mivel mi Németben NEM politikai menedékjogot kértünk hanem németesitést- a Magyar Állam nem neheztelt ránk s mikor egyszer még németben „próba-szerencse” alapon, hátha jó lesz még valamire-apum megkérte a Magyar követségtől-s ők megadták a konzulit! Tehát ,hosszú Nyugati pályafutásunk után ,épp a rendszerváltás küszöbén-(előtt)-újra Magyarország felé vettük az irányt!!!!

Kocsival utaztunk Magyarország felé. Mikor beértünk az országba, nekem a legjobban a templomtornyok tetszettek . Különösen vidéken a vidéki kis templomotornyok! A Turulmadár-szobrot messziről élő sasnak néztem. ..Történelmi jelentéséről nem sokat tudtam, s nem is nagyon érdekelt- más világban éltem,a sajátomban.

Nagyon fura volt hosszú évek után megérkezni gyerekkorom helyszinére,Budapestre, látni a Váci utcát,a Duna hidjait, -hazámat melyet tök idegennek éreztem….hisz totál más világ volt mint nálunk „otthon”,Németben. Másként öltöztek az emberek, más volt a mentalitás, más volt minden….én meg 12 éves koromban hagytam el az országot,azóta nem is jártam ott. Személyiségem legaktivabb fejlődési szakaszát,kamaszkoromat -Németben éltem át…

Nagymamámékhoz mentünk először,aki a Városház u.10-ben lakott,a Pilvax-Házban,a IV.emeleten. Ott lakott még a nagybátyám-apum testvére- „Dagi”,-és a neje,Annus/Ani-aki afféle igazi „Annuska”volt,a szó legrosszabb értelmében. Útálta is ha Annusnak hivták,Aninak kellett szólitani…Keszeg vékony és rezzenéstelen nő ,akinek „visszhang-betegsége”volt: ha mondtál neki valamit,az utolsó szót mindég megismételte. Pl.”De jó az idő!”-akkor:”Idő!” Olyan hivatalos modora volt,mint aki valami fogadáson leledzik. Biztos megszokta,jártak ugyanis fogadásokra folyamatosan mert Dagi katolikus iró volt meg költő meg műforditó,meg ki tudja, mi még, – s folyton utaztak mindenfelé, püspökök gyűrűit csókolgatta amikről töménytelen fotó készült amiket aztán diaként mutogattak boldog-boldogtalannak.,-meg Kóreába,Kinába utazgattak, volt kigyópálinkájuk, legyezőik stb.meg hozzájuk is jöttek minden felől,ferdeszeműek meg orosz újságirók,a TASZ-tól meg mittudomén még kik….ilyenkor Annus kis szendvicseket és sajtos tallért készitett,előkerült az a bizonyos kigyópálesz is,és Dagi sikeresen berúgott a különféle vendégekkel….

Ezidőben illetve ezután aztán ,ingáztunk Ausztria és Magyarország közt….ugyanis apum tesója-”Dagi”!- adott egy cimet Bécsben, egy úgynevezett „Iskolatestvérek” nevű keresztény felekezet cimét akiknél lehetett lakni,s jó ideig ott is tartózkodtunk…. ennek külön fejezetet fogok szentelni mivel igen komikus-és TRAGIkomikus!-dolgok történtek velünk ott is (hol NEM!?)-ámde,kimentünk egykori Hűvösvölgyi házunkba is ,ahol 12 éves koromig éltem gondtalan gyermek éveimet,s ami disszidálásunk után először unokatesóm ,majd később annak elvált asszonyának a tulajdonába került, ezért aztán mostoha és háborús jogi körülmények uralkodtak ott mikor mi hazatértünk -aminek az lett a vége,hogy rendőrök dobtak ki a saját egykori házunkból,ahol egy szobát ugyan jogosan megtartott az unokatesóm de az elvált neje feljelentett(e) hogy oda engedett minket és mi szivtuk meg a hülye családok hülye háborúját-.mint mindég!( gondolom senki sem csodálja hogy GYŰLÖLÖM az emeriséget,hisz mindég ilyen pitiáner dolgokat éltem át, – hogy nekem közöm sem volt hozzá de mégis rajtam csattant az ostor,tehát emberútáló lettem,joggal!)

Előtte Miskolcon is jártunk,Pataki János festőművésznél aki szüleim ősrégi barátja volt- egy bohém festő, akinek lakása nagyon egyedi és különleges volt s mindég érdekes állatai voltak- róka,holló,kacagó gerlék…..János élt sokáig Párizsban ,nagy kalapokat és testhez simuló vörös selyemgatyát meg hasonló extravagáns szerkókat hordott,nagy nőcsábász volt de úriember- s nem ku*vapecér-módra.,-kinézetre olyan volt mint egy szép néger táncos,aki kifehéredett,s a mentalitása is az afrikai ill.jamaicai feketékre hasonlitott…..nagy bulizós-bandázós fazon volt aki karnevált varázsolt a szürke mindennapokból s mindent,még a leg trágárabb szitukat is méltósággal tudott előadni…

Tehát,Miskolc…erre részletesebben kitérek a következőkben!!!

 

Félix- ENDART- és “szökés”a zöld határon

Zdenek Félix művészeti menedzser ,igazgató volt,és miután több bemutatkozó levelet küldözgettünk szét az országban,kiváncsi lett s meglátogatott bennünket.
Épp akkortájt tombolt az “újvad”festészet,expressziv ART BRUT-stilus. Én is e vonalat próbáltam követni,apummal együtt is festettünk nagyméretű “vad”képeket.
Félix jött-látott-és BEJÖTT NEKI! Azt mondta,lát bennünk “spirituszt”,és szivesen támogat:de csináljunk több képet,amiből komoly tárlatot lehet rendezni.
Elvitt minket Kölnbe,megnéztünk több kiállitást és virslit is ettünk…
Ekkor láttam a Berlini  END-ART csoport képeit.,nagy durva papundeklire festett (odahányt…) képek,melyeken olyan témák voltak láthatóak,mint pl.óriás orditós amőba forma -csecsemők,akiknek testébe igazi cigarettacsikkek voltak elnyomva.,s ez nekem természetesen nagyon tetszett! GYŰLÖLTEM a hagyományos,komor múzeumok komoly csendjében áhitattal csodált mestermunkákat.,NEM- nekem avantgard LÁZADÁS és BOTRÁNY kellett,anarchia-amit az ENDART csoport teljes mértékben ki is meritett!
Félix aditt némi lóvét hog ytudjunk alkotni,készülni a nagy tárlatra…..amiből  aztán végül SEMMI sem lett.,mert továbbléptünk,egy kalandos út során Franciaországba..aminek a vége AUSZTRIA-és MAGYARORSZÁG lett-egy teljes évre……!!!!
Történt ugyanis ,hogy mutterom már nem nagyon birta a dolgokat,meg egyáltalán….már nem is emlékszem,miért- szóval,egy szó mint 100: Franciába indultunk!
Spittler pszichiáter-doktor nejét fűztük meg,vigyen el a “zöld-határra”,ahonnan aztán észrevétlenül gyalog továbbmehettünk franciába! Németet-jogi viszonyaink miatt-ugye,nem hagyhattuk el még mindég…..
Összepakoltunk mindent,illetve dehogyus:a LEGSZÜKSÉGESEBBEKET!-Carolát a törpenyulat szabadon engedtük a Gruga-Parkban ahol több nyúl is éldegélt.,és nekivágtunk a nagy útnak!
Egy nem őrzött zöld határ-résznél kitett minket Spittlerné,majd ő arra-mi meg erre: nekivágtunk nehéz válltáskáinkkal a határvidéknek.,keresztül réteken és bozótos helyszineken. Egy bokros részen,elégettük német ideiglenes személyinket- mely semmire sem volt jó csupán személyazonosságunk bizonyitására!- de volt úgynevezett “konzuli útlevelünk” ,amit még Németben kértünk meg a magyaroktól,mivelhogy mi ugye disszidáltunk ugyan -de NEM kértünk politikai menedékjogot,ezért a magyar állam ellen nem követtünk el semmi hűtlenséget- ezért megpróbáltuk,hátha adnak:megkérvényeztük-s adtak is! /ez a magyar rendszerváltás előtt volt,közvetlen…/
Aztán,csak mentünk….mendegéltünk…cseppet sem feltűnően (…..) át a határvidéken,3 vadidegen,láthatóan malhásszamár pakkal…….
Elérve egy kis faluhoz ill.városkához,hirtelen bekanyarodott elénk egy határőr kocsi s kiugrott belőle pár egyenruhás Monsieur….svége lett a menetelésnek meg az az édes álomnak-egyenlőre!..

Rövidke bejegyzés a Kate Bush-korszakomról

Mielőtt rátérek Zdenek Félixre ,irok még a Kate Bush-korszakomról is.Ez olyan TÖKMÁS mint az előbbiekben leirt  “perverz” titkos világom….
Kate Bush ugyebár egy csengő hangú (apám szerin:t macskanyávogás-szerű vinnyogó hangú…!.) romantikus-misztikus.,vagy misztikus-romantikus újhullámos énekes csaj,aki klasszikus elemekkel és zongorakisérettel is játszik.
Számait sajátos balettos performance-ekkel,modetn táncbetétes mozgásokkal adja elő.
Lásd itt példának:

http://www.youtube.com/watch?v=6HKtU-w6Bho

http://www.youtube.com/watch?v=9n2VSe_lja4

http://www.youtube.com/watch?v=ot3cVY1JESQ

http://www.youtube.com/watch?v=Hv0azq9GF_g
Sokáig voltam Kate Bush-imádó (mindmáig!) s egy időben teljesen az ő zenéinek hatása alatt éltem.Tüllfátylakat kötöttem hajamba és különleges teákat ittam,kristályos teához való speckó cukorral, miközben füstölőket égettem és gyertyafény mellett táncoltam. Indiai ékszereket hordtam meg egyáltalán: meghitt téli behavazott erdőkről és bársony-szobákról álmodoztam,ahol különös fenomének jelennek meg és denevérek táncolnak körbe egy elfeledett,poros  padlásszoba mélyén… félhomályban.
A KATE BUSH mániából egyenest jött a Lene Lovich,aki már punkosabb,Nina Hagenesebb zenét nyomat,afféle punk-boszorkány -imidzzsel. Imádtam nagyon,teljesen hatásuk alatt voltam,képeim is efféle irányba hajlottak.
Volt egy könyvem is Bush-ról,rengeteg fotóval,meg a dalszövegeit illusztrálgattam. Ahányszor bementünk városba apámékkal -s ő (szokása szerint) ÓRÁKAT töltött a könyv-részlegen, – én lementem a hanglemezekhez ,egy kis jegyzetfüzettel,s Kate Bush nagylemezeinek hátsó boritójára leirt dalszövegeit irtam fel magamnak. Mert én ugye kazettáról hallgattam,ott nem volt leiva…s elég nehéz volt érteni ,miket is énekel….
Golyóstollal meg Rotringokkal rajzoltam fekete-fehér képeket és beleirkáltam Kate Bush szövegeit.
Ez is egy korszak volt Németországi életem során…..művészetileg aktiv,inspirativ és kellemes korszak!

Anyám öngyilkossági kisérlete

Nem tom,mikor történt pontosan,de az biztos hogy éppen anyum pszichiátere,Dr.Spittler és neje voltak nálunk látogatóban,én meg a szobámban tettem-vettem.,mikor hirtelen HATALMAS robajnak voltam fültanúja. Kimentem,s a következő látvány tárult elém: egy szék hever felborulva a középső szoba ablaka előtt,- apum a földön,vérző szájjal,tartja anyámat…..mire megtudtam,hogy apám + Dr.Spittler épp beszélgettek,mikor apám arra lett figyelmes hogy amint kinézett a másik szoba irányában,ott áll anyum  nyitott ablakban s már épp dőlt kifelé,hogy leugorjon….öngyilkosságra készült!
Apum TIGRISUGRÁSSAL nekilódulva keresztülszelte a 2 szoba hosszát s ut’só pillanatban rántotta őt vissza- mire,mindketten leestek a földre,a szék felborult,apum meg elharapta a szája szélét….
Persze,AZONNAL diliházba vitték,anyum magyarázatként AZT a zavaros sztorit adta elő oknak tettére,hogy azt mondta egy hang, hogy ugorjon le és a túlvilágról jobban tud majd vigyázni rám + apámra……
Igy is már eléggé lepusztult volt szegény sokszor,volt mikor úgy lefogyott hogy lógott rajta minden,a sok depis fekvéstől meg egészen elfeküdte a haját,vissza sem állt már neki….elhanyagolta magát,sötét depresszió volt úrrá rajta és nem érdekelte-semmi.Még a mosakodás sem.
Igy időnként pszichiátriára került…
Mikor apummal egyedül voltam otthon,jobb volt,mert megszűnt az a negativ aura amit egy skizofrén ember sugárzik kifelé,mert bármily fura is de még ha nem is vagy vele egy helyiségben,HAT RÁD az a negativ,rossz kisugárzás, lebénit,depissé tesz,ÉRZED szinte a levegőben….téged is beteggé tesz, korlátolja közérzetedet.
A különféle összeesküvés-elméleteknek meg lassan TE is szerves részévé válsz mikor TÉGED is gyanakodva méreget a beteg,hátha neked is “rejtegetnivalód”akad….ez meg ,bár TUDOD hogy nem tehet róla,irtóra bosszantó és sértő!!! No meg,fárasztó is.
No persze,az sem állapot hogy egy anya a diliházban dekkol,miközben lánya meg férje otthon ülnek s megpróbálják elütni a köztes időt, reménykedve hogy HÁTHA, majd MOST rendbe jön….ez megvisel egy kamaszkorban lévő vagy kamaszkorból épp kinövő leányt nagyon lelkileg! Ez NEM szemrehányás,hisz a skizofrén paranoia bárkin kitörhet akiben ott a hajlam,de akkor is:TÉNY!
Anyum a gyógyszerektől furákat hallucinált,pl.megkérdezte amikor mentünk látogatni hogy mikor lovagolunk ki,meg mindenféle érdekes dolgokat mesélt. A diliházban mindenféle emberrel találkoztunk,volt,aki minden áron arra akart rávenni ,hogy adjunk neki zsilettpengét vagy egy doboz colát,-aminek a nyitó zárával primán fel lehet vágni az ütőereket,ugyebár!
Én rajzolással,apum szintén alkotással töltötte a mindennapokat,meg anyum látogatásával is.
Idöközben,rengeteg galeristának irtunk leveleket,háthogyha megfogjuk az Isten lábát és felfedeznek minket. Sok levél megválaszolatlan maradt ám egy-FONTOS!-célba talált…Zdenek Felix múzeumigazgató,amúgy az “újvad” festők szakértője,felfigyelt reánk….

Kunstforum Kölnben,Colette és Jim Whiting “támadó”szobrai…

Irhatnék még sok-sok mindent,de csak a lényegesebb,érdekesebb dolgokat fogom….
Nagy művészeti élményem volt az évente megrendezett  Köln-i KUNSTFORUM -egy HATALMAS művszeti fesztivál! El lehet tévedni benne,akkora….több szintes csarnok,ahol szinte térkép kell a tájékozódáshoz. És ott aztán-ömleszteve: MINDEN! A leg klasszikusabbtól a legvadabb avantgard őrületig-MIN-DEN! Lehetetlenség leirni,s az embert elsőként szinte SOKKÉNT éri, pofánvágja ez a mennyiségű művészeti dömping!
Utána egy ideig úgy érzed,képtelen vagy BÁRMIT is alkotni, annyira “jóllaktál”,nem:szinte GYOMORRONTÁSOD van!-kultúrális vizuális téren….utána meg felszabadulsz s úgy érzed:MINDENT lehet.,annyi benyomás és inspiráció ért egyszerre!S a vásár látogatói is elég sokszinű érdekes társulat….
Szuperrövidhajú (szinte már kopasz!)miniszoknyás vérvörös rúzsos sznob hölgy, fehérre szőkitett hajú punkosan tüskehajú zakós úriemberek,meg mindenféle “csodabogár”.Pedig,ők csupán a “sznobber” nézőközönség!
Ott nyilatkozott COLETTE is…aki különleges jelensége a nyugati művészvilágnak!

COLETTE az a fajta “ön-előadó”művész,aki közel áll hozzám-ugyanis saját személyéből is egyfajta mitoszt csinál.,-ő maga,mint nő, mint figura, mint megszerkesztett főhősnő-Istennő-szentszűz-amazon-örömlány-hercegnő…stb.
Colette arab származású,franciában nőtt fel és mint amerikai performance-művészre gondolok rá.
Már maga a művésznő sem egy mindennapi látvány…
Tüll-és csipke öltözet mint egy mesebeli hercegnőnek., arcán vastag,fehér púder. Nagy sötét lobonc haj hanyagul feltűzve: mint aki most kelt ki az ágyból egy szenvedélyes éjszaka után!
Szemei,érzéki ajkai vastagon feketével kihúzva.Minden mozdulata, megnyilvánulása theátrális. A nőtényleg egy  egy JELENSÉG, kétség nem fér hozzá!
Művei szintén egyediek.Önarcképek,fotók,szitanyomatok átdolgozva., behintve aranyporral,átfestve,tüllbe-csipkébe csomagolva,-.performance-jei élőképek,melyben Colette mint életrekelt gothic-kirakatbaba nyilvánul meg.
New York-i lakása szintén tüllel meg különféle finom textiliákkal van berendezve.Élete & imidzse összeforr egy egésszé , elválaszthatatlan egység…
De rajta kivül még RENGETEG izgalmas művészeti irányzat tombzódott, emeletről-emeletre- végig sem tudtam nézni tán a felét sem!
Ugyanakkor ,egy sötét pincehelyiségben láttam egy meghökkentő JIM WHITING-kiállitást is még aznap….. Whiting az,aki megalkotta anno Herbie Hancock “ROCK IT!”-videóinak mechanikus szobrait. (ime:)

http://www.youtube.com/watch?v=nK0Pi4wC8Hk

E-klipben különféle furcsa szürreális mechanikus szobor mozog-vonaglik-lejti morbid “haláltáncát”…
Whiting angol származású de akkoriban épp Kölnben kiállitott ,miközben egy kirakatban lakott.Hófehér öltözetében,magas hórihorgas termetével + kopasz fejével ő maga is különös szobraira hasonlitott.
A kiállitás tehát,egy  pincehelyiségben volt. Az ember lement egy rácsokkal elválasztott sötét helységbe,ahol csupán kevés fényforrás világitott.
Az egész leginkább egy szado-mazó kinzókamrát juttatott az eszembe…
Volt ott MINDEN-agóniában vonagló gép-szerelmespár,-a sötétségből sokkoló hirtelenséggel a nézőnek támadó férfiöltöny-figurák életre kelve.,-akasztott emberre emlékeztető rugdalózó lábú alsótestek felsőtest NÉLKÜL-mint valami vérfagyasztó groteszk kivégzés részei -vicces robotlények – utópisztikus sci-fiből szabadult szereplők….
Nagy hatást gyakorolt rám a kiállitás azóta sem láttam hasonlót élőben!
Ime pár kép belőle .Legalul maga a “Mester” !(sajna,nem találtam többet!)
Jim Whiting további projektjéről bővebben ITT:
www.bimbotown.de/de/

Hajnali dimenziók és veszélyes “mániák” egy ártatlan kislány szemszögéből

Miközben -kivülről nézve!-egy szobában éltem, ÉLETEKET éltem meg-belülről! Igy utólag visszanézve, ez sokkal gazdagabb és elevenebb volt,mint valaha később a legvadabb valóságom a “szabad”életben,- tehát nem egy szobában “őrzött “kislányként.
SZABADABB VOLTAM a 4 fal közt ,mint akár most,mikor oda megyek,azt csinálom amit akarok….mert,a valóság MINDÉG akadályt görget az utadba,legyen az pénz,bürokrácia, elérhetetlen vágyak- mig,a fantáziádban MINDEN 100%-ig úgy működik ahogyan ÉN azt elképzeltem:saját forgatókönyv szerint-MINDÉG!
A hajnaloknak különös atmoszférája volt., a hajnalokat különösen szerettem! Sokszor előfordult ugyebár,hogy hajnalig rajzoltam,s csak a madarak énekéből meg az odakinti kékes derengésből jöttem rá,hogy:húha.,már megint elment az idő! Mivel kora d.u.-ig alhattam,ez nem okozott gondot.Éjszaka mindég jobban tudtam alkotni,olyankor elszabadul…na,NEM a pokol,hanem az a másik szféra, a szellemvilág, egy tök más dimenzió…idegen lidérc-lények töltik meg a légteret,pillekönnyű szárnyaikon csapdosnak körülötted é minden olyan szép lesz hogy akár h ABBAN A PILLANATBAN meghalnál,is boldog lennél….
Az elvont zenék még “súlyosbitották”ezt a hangulatot.,olykor átadva magam neki,hanyatfeküdtem szobám szőnyegpadlóján és közben TELJESEN MÁSUTT JÁRTAM…pálmafák alatt,vagy vad partikon,elmondhatatlan szuper helyeken. ÉLŐNEK éreztem magam-inkább mint akár MOST!- NAGGGGYON is jelenvalónak és valóságosnak….és mindent,az életet oly végtelennek….éreztem a beindultságot,a tetterőt,a jövő hivását,az előttem álló rengeteg csodát,az Isteni elrendeltetettséget….tengerparton álltam,miközben a plafont néztem,menő művész vltam New Yorkban.,körül ünnepelt.,miközben ismeretlenül éltem egy Németországi lakásban szüleimmel,németesitésre várva…..
Olyan is előfordult hogy kiültem éjjel az ablakpárkányra-nyári éjszaka!- s hallgatván a “The friends of Mr.Cairo” c-dalt a

VANGELIS-től /FELTÉTLEN MEGHALLGATNI!!! iME A LINK!/

http://www.youtube.com/watch?v=wnnS9spo_3k
…lelki szemeim előtt egy egész képanyag pörgött le a dalhoz,mintha moziban jártam volna, mindez az ablakon látszó esti utcákhoz kötve…hihetetlen élmények voltak ezek!
A hajnal amúgy is AZ az időszak,mikor az éj szellemei elillannak,a nappalé meg ébredeznek…afféle HATÁRESET álom s valóság közt-nem hiába akasztottak mindég hajnalban…afféle ÁTJÁRÓ e-és ama világ közt…..s én valahol megrekedtem e kettő közt,s máig úgy maradtam….kékes fényben derengő nyughatatlan magányos lélekként bolyongva a valóság áthidalhatatlan útvesztőjében,keresvén azt a MÁSIK világot.,mi nem és nem akar eljönni….
De,- vissza a múltba! Nagyon jól el voltam,csak persze,belül lázadó kamaszként nem tudtam róla. Egyszer (vagy kétszer? na,ezt már nem tudom pontosan!) le is léptem,mert egy ideig szüleim elengedtek azért csavarogni be a városba , -vesztükre mert leléptem , szegény faterom nem győzött megkeresni. Én naivan otthon felejtettem a naplómat meg a cimet ahova mentem,-vagy tel.számot,nem tom már! Valami hülye fazonnál találtak meg akit úgy ismertem meg…..mai szemmel sima proli arc volt!
Mindég újra visszakerültem abba a meleg ,védett fészekbe,mit én “aranyketrecként”éltem meg,tévesen. Vágytam ki,a világba,-ma már tudom:kár volt.
A zenék hatására s általuk hallottam először Sade márkiról,majd,szereztem egy könyvet amiben volt egy novellája,”A szép halott”,asszem. Aztán apám elkobozta hogy ez még nem való nekem,mire dühömben rajzoltam egy képregényt,ahol apám elkobozza a Sade márki-könyvemet,én felfutok vele az Eiffel-toronyra ,de apám utánam,kitépi a kezemből,mire a könyv átváltozik sassá és nekitámad-s jól megtépi! Apám meg zseniálisnak tartotta e COMIX-omat,igy a bosszú nem igazá jött be…persze ,a Sade márki könyvet titkon olvasgattam,mikor apámék lementek a boltba s én otthon maradtam….

A Marc Almond-mániám apámat a sirba vitte,annyira hogy egyszer le is tépte a falamról az évek alatt összegyűjtöt képeket,de ez nem akadályozta meg gyűjtőszenvedélyem!
Marc Almond volt ugye a SOFT CELL újromantikus együttes buzi frontembere,irtam már hogy bele voltam esve,sőt:azonosultam vele. Almond a tinipop-együttes után “veszélyesebb”vizekre evezett,létrehozta a Marc & the Mambas-t,a Flesh Volcano-t meg egyéb perverz,beteg dalokat előadó bandákat,amelyekben bukott kiégett narkós ku*vákról,nemibeteg transzvesztitákról,szadó-mazó szexről,fétishiszta játékokról énekelt -illetve,vinnyogott.,-kinézete is egyre durvult,tetkók,szeges ékszerek,stb.-s apám szerint e rajongás ,vagyis “mánia”-ahogy ő nevezte!-rossz hatással volt rám.Ezt egy szökésem után látta igy….merthogy minden vágyam a ku  *rválkodás volt….főleg hogy hasonlitsak Almond dalainak főhőseire! Nem tudván ,mit is jelent az valójában,illetve hogy mivel jár….

eGY KIS mARC aLMOND-IZELITŐ:(itt még NEM az agyontetkózott,nagyon elborult zenéjű korszakából,de….azért ez is megteszi!)

http://www.youtube.com/watch?v=Zr7SR6pYVNk
Ez odáig fajult,hogy hogy hogy rozzant K-nak nézzek ki,arcomra éjjelente cellux-ragit ragasztottam,alatta a bőrömet összecsippentve,hogy ráncos legyen mintha “kiélt”és narkós volnék…..ami persze nem sikerült,hisz 18 évesen még 13-14-nek néztek- SIMÁN!!!!
Hát,igy játszadoztam védett hajlékomban,mit sem sejtvén affelől,hogy odakünn a cápák lesben állnak….

Újra Németben…

/Az előző poszt végére beirtam még egy utóiratot -utólag!Olvasd el!/

Vissza kellett hát térnünk Németbe. Párizs után ez leverő volt….de nem volt mit tenni!
Újra visszatértünk Németországi rutin-életünkhöz. Persze,én mostmár Párizs-tudattal! Felvettem a “Sophie Dubois” művésznevet,táncoló Eiffel-tornyokat festettem,stb.
Közben,továbbra is a rádió volt legjobb barátom,az éjszakai UNDERGROUND zenei műsorok elborult dallamai. Átérzésképpen,ime egy-két link,hogy miket hallgattam:

http://www.youtube.com/watch?v=XbRM-canDOs

http://www.youtube.com/watch?v=HIv5gD_vLRg

http://www.youtube.com/watch?v=kUlgN__Jrxk

http://www.youtube.com/watch?v=-VyWNDxQQxM

Teljesen belemélyedtem a saját titkos viágomba,mely abszlút a valóságon KIVÜL,fűtött erotikával fűszerezve létezett. Belső szemeim előtt felvillantak helyszinek,bizonyos dalok hangulatai által létrejött fantázia-szinterek. A WALL OF WOODOO zenekar zenéire az amerikai tájakhoz hasonlatos,vörös sziklákkal teli narancsos fényben úszó  országot képzeltem.,mig a SOFT CELL újromantikus újhullámos magán-erotikus számai egy sötét kastély elképzelésére ihlettek, ahol bőrbe és lattexbe öltözött figurák élték (ki) szexuális perverzitásaikat,nappal sehol sem voltaK,csupán éjjel létezTek….
Olyanokat is képzeltem,hogy lelépek otthonról,stoppolok,valami kamion felvesz,elvisz Köln-be,a művész városba,ahol aztán HATALMAS zenei-és festői karriert futok be.

Egy ideig egészen el voltam szállva az éjjeli bárok villodzó fényeitől és MINDEN vágyam az volt,hogy ku*va meg striptease- táncosnő leszek…..a mögötte álló maffia-gépezetről persze mit sem sejtettem.,csupán a fényt,a bulit,a szexet és a csillogást láttam benne! Ha valahová mentünk kocsival,este,vágyakozva néztem a szexbárok vörösen sziporkázó reklámait,s úgy tekintettem eme helyekre mint a JÖVŐ ÚTJÁRA! Igencsak naiv és elszánt voltam….
Szexuális beállitottságom teli volt szadó-mazó-meg fétishiszta elemekkel, elég durva és beteg vágyaim voltak. Önkéntes áldozatként tekintettem önmagamra,akit kéjgyilkos punk rabol el és használ szexuális rabszolgájAként,mig a végén ki is nyir-persze a szexuális csúcspont pillanatában,miközben a szemeimbe néz…s ez OLYAN de OLYAN romantikusnak tűnt  számomra!!!!
Ezeket az elemeket bele is épitettem rajzaimba,képeimbe,teljes extázisban alkottam az éj leple alatt,miközben Nick Cave-et,Bauhaus-t,Marc Almondot,Neubauten,Lydia Lunch-ot hallgattam…közben,vágyakozva hallgattam a rádióban bereklámozott PUNK koncerteket,melyeket a kultikus Bochumi “Zeche” /egy régi használaton kivüli bányaüzem/ épületében tartottak.,s azt képzeltem: én is részese vagyok ennek!

Kinézetre elég extrém voltam,szines smink,vékonyra szedett,festett szemöldök,bal fülcimpám VÉGIG fülbevalókkal,karomon könyékig szeges karkötők,hajam az égig tupirozva. Volt ,mikor meg rövidre vágtam,saját kezűleg….apám sosem szól bee ,lehetett a LEG vadabb kinézetem is.,inkább ,punk-ékszereket készitett nekem ,sőt:még egy punk-babafejet is,kiégethető gyurmából…!
Németesitési ügyünk húzódott-halasztódott,se vége-se hossza nem volt. Igencsak untuk már ,hogy semmi sem történik. ÉVEK teltek el,apám rokonai mind németek lettek egy s ugyanazon családi papirokkal. De a bürokrácia végtelennek tűnt….igaz,sok gondunk nem volt,de azért,bennünk volt az örök bizonytalanság,amig nem zárult le az ügy.,s ez cseppet sem volt buli!
Anyám betegsége sem javult,elég depisek voltunk már néha,mert semmi se mozdult előre jogi szinten. Addig meg az ember csak úgy “lóg a levegőben”-ami azért éveken át kissé maceráns!

Valamikor-NE kérdezzétek,mikor,mert időben nem tudom hová tenni!!! hogy Párizs ELŐTT,vagy UTÁN….nem tudom már!!!!–eljártam egy művészeti szakkör-félébe is,a Volkwang Schuléba. Itt kis fotó után kellett nagy portrét festeni,meg hasonló feladatok. Nekem elsőre sikerült! Ugyanitt,összehaverkodtam egy gyönyörűszép -de mint utóbb kiderült,leszbikus- francia származású csajjal,Sophie Durand-nal, aki nálam idősebb nő volt már s aki haverkodni akart velem. Vele rúgtam be először….s össze is okádtam mindent.A művészeti szakkör büfé részében meghivott ő meg a haverja,aki az oktató volt,piázni,s én előtte még SOHA-SOHA nem ittam alkoholt….RÉMES volt! Szétokádztam a belem,úgy hoztak haza. Fú,de rossz volt! Anyám nem győzött kávéval tömni,mig én folyvást azt kérdeztem: ugye ,a Marc Almond is be szokott rúgni? /SOFT CELL énekese…/
Egyszer elvitt a csaj egy szinesbőrű blues-énekesnőhöz,aki-sosem feledem!-betette saját demóját,aminek szövege valami viharról szólt.Jó hangja volt,meg kell adni,de totál leszbi volt! Velem nem kezdtek ki,de aztán anyámék észrevették hajlamait – mikor egyszer az ölébe ültetett mig anyámékkal dumcsiztak,mert ellátogatott hozzánk- és eltiltottak társaságától.,ami miatt én igencsak nehezteltem rájuk. Most újra ülhettem otthon egymagam…!
Volt nem messze egy CAFÉ CLICK nevű alter-kávézó,oda néha elmentem egy Karsten nevű baráttal,akit a már emlitett,suliból ismert arab jóbarátom által ismertem meg. Vele el-el engedtek anyámék. Volt is köztünk “valami”,de eme életrajzomban a szexkapcsolataimra nem fogok kitérni,mert szerintem ez magánügy…..legyen annyi elég ,hogy 18 éves koromig nem volt SEMMI,utána sem sok,aztán meg sokáig semmi….nem úgy ,mint a mai fiatalok,akik már 12-13 évesen pettingelnek,smárolnak,14 évesen meg már nem szűzek. És úgy váltogatják palijaikat,min más a divatot!
A Café Click egy kis neonfényű kávézó volt,ahová alteros arcok jártak. Nagyon jó hangulata volt,és jó figurák tartoztak a törzsközönséghez. A pultos csajnak egész rövid fekete haja volt,és irtó vékony a testalkata. Kedveltem ezt a helyet,az alter-újhullámos emberkék közt jól éreztem magam bár enkivel sem dumcsiztam,csupán a sráccal akivel átmentem.Inkább “kivülálló megfigyelő” voltam ott is.,mint az életben általában…!

Ez Párizs ELŐTT volt,az tuti,mert Párizs UTÁN kirúgtam Karsten-t,mivel nem volt lelkes az örömtől mikor tudattam vele hogy újra Németben vagyunk. Azt mondta,ő már úgy készült hogy elmentem,nem vagyok többé,ez most hirtelen jött….hát,lófa** a se**ébe,gondoltam.

Amúgy sem voltam belé szerelmes sosem….

3 nap Párizs….

Hogy MENNYI időt kocsikáztunk,mig Franciaországba értünk: esküszöm,már FOGALMAM SINCS!  Sokat…A határnál nem volt ellenőrzés- hál’ Istennek!-igy simán átjutottunk.,az első hely ahol megálltunk,Straßburg volt.
Egy mélygarázsban szálltunk ki. Mikor felértünk a felszinre,minden rossz előitéletem elszállt,ami a franciákat illeti. Durva ,vad,szupermodern és hagyományos keveréke.,szines forgatag,zsibongó kavalkád! Hagyományos afrikai öltözetbe bújt magas afrikaiak korbácsot árulnak minden utcasarkon. Nyüzsgés, zsúfolt utcák,a világ LEGFINCSIBB gyümi-fagyija /barack vagy ananász/ a sarkon.,- középkori graffitik egy ősrégi templom falaiba karcolva. Eredeti.
A világ LEGjegesebb ,LEGüditőbb s LEGfinomabb vizeegy kútból a templom kertjében.
Aztán,biciglimúzeum valahol…hol is? Mikor is? Nem tom már  -alvás valami Hotelben…Reggel aztán irány tényleg Párizs!
Gergely Péter meg Nóra egész úton vitáznak a helyes útirányon. Mi jót szórakoznk rajtuk! Valamikor valahol megállunk.,foszlányolt emlék-töredékek maradtak fenn csupán erről….egy piac,ahol igazi francia CROISSANT-t ettem. Egy titokztatos kert,egy kovácsoltvas kapu mögött, belestünk: hosszú buja mélyzöld félhomály-növénylugas alatt kanyargós kis út vezetett a /nem látható/ kert rejtelmes végébe….a varázsló kertje…
Aztán,a kocsival-egyenest Párizsba!  Ahogy közelegtünk az örök város felé,egyre szakadtabb kocsikat láttunk s egyre “lazább” vezetéi stilussal találkoztunk. Sok kocsi rendszám táblája csak kézzel irott táblácska volt. A közlekedési lámpára FITTYET hánytak! Egy alagút után,egy hidon átérve,egyszercsak felbukkant a viág legnagyobb phallikus szimbóluma: az Eiffel-torony…!!!
Párizs valami ŐRÜLET volt. Leirhatatlan!!! Arany volt a nyári fény. ÉLT a város! NEM úgy értem,hogy eleven meg élő volt a sok embertől.,hanem ,hogy A VÁROS MAGA EGY ÉLŐLÉNY.,mely beszippant,befogad,magához vonz,puha védőfalat von köréd és bohém perverzségével beborit. RÖGTÖN beleszeretsz! Nem nyálasan. Hanem szenvedéllyel. Tabuk nélkül…
Párizst rögtön IMÁDTAM! Ennyiféle és ennyi fajta szép embert még SOSEM LÁTTAM SEHOL SEM….afrikaiak,kinaiak, arabok, zsidók,  félvérek, – mindenki a saját népére jellemző öltözetben.,egzotikus illatok terjengtek a kis kanyargós utcácskákban, réges-régi és hipermodern egyszerre volt jelen….rappelő fekák és a régi Párizs sanzonszagú festőnegyede.,vad,lüktető kalózrádiók adása,és klasszikus kacskaringós lépcsők a Sacre Cour-felé….de Sade márki és a PUNK kultúra őrületes keveréke, -éjjel világitós UV fényben úszó karkötőket hordó vidám társaság a templom előtti kilátónál , -egy őrült nő egy kocsit fésült tekintete kifejezéstelen.,de senki sem figyel rá- ,s az utcácskák mellett mindenütt folyt a viz….igy tisztitják az utcákat…gondolom én!
A metró,ÚÚÚH….”funky metro!”-vaditó! Olyan mint egy soha véget nem érő művészeti performance. Egy ÉLMÉNY! Leirhatatlan kultúrális közeg. Mint valami PARTY!
A Rue Marcadet-en laktunk,egy hotelben. Éjjel ,a rádióban néger kalózrádió adót fogtam be.,és persze vettem az adást,fel,kazira- rap ment,ÉLESBEN,afrikai rapperek meg New Yorki stilusban nyomató franciák csapatták a dumát ,keverték a lemezeket,”scratch”-elteék szét a bakeliteket. ÉLŐBEN! OTT és AKKOR. Illegálisan,persze….a hang hol bejött- hol elhalkult. Grace Jones…..Nightclubbing.
A város ütőerén ültem,úgy éreztem. Lüktetett,dübörgött alattam MINDEN.Vulkánkitőréses földrengés,minden perc egy világot megrengető avantgard megmozdulás…….IMÁDTAM a várost! Durva volt és heves. Indulatokkal és szenvedéllyel teli. Pszichopata és romantikus,egyben! WOW!!!!!!
Gergely Péter persze,megint “kitett magáért”. Vett valami egzotikus gyümölcs-félét a piacon. S persze ,az ehető részét dobta el.,s az ehetetlent ette meg. Valami szúrós sz@art, igy nagy “élvezet” lehetett…!
Volt egy park ahol olyan klasszikus szobor állt,amin egy hatalmas himoroszlán néz le egy aprócska egérkére.  Faterommal és anyámmal bejártuk Párizst,gyalog,térképre hagyatkozva. De MEGÉRTE!
Rue Mouffetard….na ,EZ egy felejthetetlen utca volt! Egy piac-utca, jóformán. Szűk,régi,macskaköves. DUGIG árusokkal.Az illlat felejthetetlen. Halak,gyümölcsök,cápafej,sajtcsodák. Kiáltozó kofák,minden nyelven. NYÜZSI és FORGATAG.,-megincsak! De MILYEN forgatag…! Keletiek,szinesbőrűek,minden féle rassz….egzotikum TOTÁL! Úgy érezted: itt TÖRTÉNIK VALAMI. Ez itt MAGA AZ ÉLET. Nem győzted kapkodni a fejedet!
A kávézóban  a földre kellett hamuzni mert hát,akkor simán összesöpörték,- mig a hamutálat kiüriteni extra meló…a kávéban megállt a kanál. Erős volt mint a bivalyok! Tükrök mindenütt,meg nagyorrú franciák,a kutya se foglalkozott a másikkal. De mindenki kedélyesen el volt….
A kirakatok mindenhol igényesek és fantáziadúsak voltak. Nem volt egy unalmas üres placc semerre sem…..a teraszokon a székek úgy voltak felállitva,hogy az utcára nézett mind: mintha ez lett volna a közönség,a nézőtér.,- az utca meg,maga a szinpad…s valahol,az is…az ÉLET nagy szinpada.,-s “szinész benne minden férfi s miden nő!”  (Én meg persze,főhősnő…..)
3 napig tudhattuk Párizst magunkénak. Ott akartunk maradni,de anyám foga váratlanul irtózatosan megfájdult,illetve lejött a beépitett műfogsora.,-s nekünk itt ugye NEM volt egészség biztositásunk,csak Németben…igy aztán, könnyek közt búcsút kellett intenem az első látásra “megláttam s megszerettem”-városnak.,de megesküdtem,hogy ide még eljövök…! (s úgy is lett,később…..de ez még csak a TÁVOLI jövő története!/
Au revoir,Paris,je t’aime!

u.i. Apám bevéste nevét a PLACE DE TÉTRE nevezetű aprócska kis tér egyik házának falába.Egy nő meglátta,mosolygott:”Souvenir?”-kérdezte.

Amúgy Párizsban a kocsik parkolási szokása is egyedi: ha nincs elég hely 2 parkoló kocsi közt ,hogy odaférjenek:SEBAJ!!! Kicsit odébblököd az előtted parkolót.,hátrébb a hátad mögöttit:s máris elég hely van SAJÁT kocsidnak is! Senki sem haragsziksenki sincs kiakadva.Emiatt néz i valószinűleg úgy minden autó eleje meg hátulja,mintha karambolozott volna….!

Irány Párizs!!!

Éltem tehát kis életemet,elmerülvén a művészet,a zene s az álmodozás gondtalan szépségébe. Én kitörtem volna szivesen,szerettem volna úgy élni mint más kamaszok meg fiatalok-eljárni bulizni, fiúzni, csavarogni.,holott utólag bizony visszasirom ezt a csodás korszakát életemnek,s mostmár önként vonulok vissza saját magányomba ,kerülöm a közösségeket mert ezerszer intenzivebb a belső világ mint amit a valóság bármikor adni tudna…
Ime egy kép kedvenc képregény-rajzolómtól, a francia Nicole Claveloux-tól:

A graffiti és utána az újvad expressziv festészet is nagy hatást gyakorolt rám. Az új-expresszionisták mint Salome,-a transzvesztita festő- Middendorf, Immendorf, Galli – a törpe növésű hatalmas képeket festő művésznő!-, Lüpertz, Baselitz-aki képeit mindég fejjel lefelé akasztotta a falra!-a “Mülheimer Freiheit” művészcsoport.,Penck és a többiek…volt pár pszichés beteg őrült festő is ,akik hiresek lettek,pl. régebben Wölfli, meg August Walla akik elmeosztályon élték le életüket és szét festették a kórtermüket,a dokik támogatásával…,

WALLA:

Baselitz:

Imádtam az egész millijőt,fejembe vettem hogy egykor egy újvad festő lesz a férjem aki ráadásul őrült is lesz meg punkos is….azon fantáziáltam hogy megszöktetekegy őrült festőt egy elmeosztályról s ő lesz a párom….
(ha nem is PONT igy, de  végülis valóra vált hogy újvad- expresszionista és pszichés beteg- őrült PUNK párom, férjem lett,-Lackó személyében…)
Elkezdtem festeni én is ,nagy papundeklikre ipari akrillal.,apámmal együtt is festettünk képeket,jó kis korszak volt ez.
Közben irkáltunk minden felé galériáknak,hogy valamelyik biztosan “felfedez” majd minket….erre majd később visszaTÉrek még!
Mind eközben,már pontosan nem tudom időben hová tenni,de egyszer átruccantunk Párizsba 3 teljes napra-illegálisan!
Mig folyt ugye a németesitésünk elbirálása,nem hagyhattuk el az országot.Illetve ,Észak Rajna Wesztfáliát.
Péter,a “seggfej”,tudjátok: aki Hűvösvölgyből jött utánunk s nálunk lakott egy ideig!- közben benyalta magát Nórához,a magyar szakácsnéhoz,aki tiz karommal kapott a fiatal “hús” után és “szex-rabszolgájává” tette Pétert. Búgott neki,mint a galamb,de Péter közben útálta,ám érdekből dugta ,mint a répát és közben legszivesebben megfojtotta volna-ezt ő mondta nekünk!
Nóra elnevezte Pétert “PIPI”-nek,ő meg Nórát “BUCI”-nak.,s igy lettek ők Pipi és Buci ,a szerelmespár!
Nóra irtózatosan szépnek tartotta magát,akit MINDENKI meg akar……pedig nagyon csúnya ,tömzsi,kövérkés ,kopaszodó szemüveges asszonyság volt.De EGY VALAMIBEN amúgy ,össze illettek Péterrel:mindketten SZENVEDÉLYESEN gyűjtötték a felesleges holmikat! Lakásukban felHALMOZTÁK az utcán talált mindenféle szemetet,tárgyat,még fáradt olajat is…

Nos,ők voltak azok,akik egyszer átvittek bennünket kocsival feketén Párizsba! Mi állandóra ,ottani letelepedési szándékkal indultunk neki-legalábbis apámék!-Péreték csak nyaralásként. Én húzódzkodtam tőle,gondolván: BÚÚÚÚH,Párizs,nyálas romantikus sanzonénekesek, nagyorrú “monsieur”-k,tipegő-topogó kényeskedő fransziák,ÚÚÚÚTÁÁÁLOM!….biztosan nincsen ott SEMMI de SEMMI abból a durva “underground” kultúrából,amit én úgy szerettem Németben….nos,durván csalódtam,de erről majd később!!!!
Egy forró nyári reggel indultunk neki ,2 kocsival.”Pipi” és “Buci” meg még 2 ismerősük,összesen 2 kocsival.Apám becsomagolt egy üveg ARMAGNAC konyakot-a kedvencét!- is,amit betett a csomagtartóba.
Irány PARIS!

Befordult ön-szférám

Szépen-lassan ahogy már nem jártam suliba sem,életem nagy részét-sokszor az EGÉSZ napot (éjjelt…)!-alkotással töltöttem.
Rengeteget rajzoltam és rajongani kezdtem az ún.”felnőtt comix”-ért (képregények) amik művészek által művészien megrajzolt/festett képregények voltak,nem gyermekeknek.
A képregényesek közt kimondott sztárok is voltak,hatalmas rajongótáborral,saját kiforrott stilussal,képregényeik komoly művészi értékkel birtak. Voltak saját albumjaik,folytatólagos sztorikkal.
Ilyenek voltak pl.Crepax,Nicole Claveloux,Moebius stb.
Voltak kimondottan az ilyen művész-képregények számára fenntartott üzletek,ahol rengeteget vettünk ezekből.
Ekkortájt fogant meg bennem,hohgy jómagam is hires képregényes leszek. Apám vett nekem Rotring-csőtoll-készletet-mindenféle méretű heggyel meg hozzá való tust vagy patront.,jó minőségű papirt-és nekiállhattam a comixok rajzolásának!
Persze,kedvencemmel,a lakkfilccel is készitettem képregényt!
Főleg erotikus-fantasztikus sztorikat rajzoltam,meg kitalltam egy figurát akit a Soft-Cell énekese,Marc Almond formája ihletett. Marc egy apró emberke  volt aki egy padláson lakott egy kis dobozban, kizárólag epret és mézet evett és rövid de annál velősebb kalandokba bonyolódott….
/Nemrég fedeztem fel a VATERÁ-n e- Marc képregényeimből árultak egyet,-az az ember aki a Gergely-hagyatékból fennmaradt s valahogy hozzá jutott gyerekkori-kamaszkori képeimet is árulta,amiről már irtam blogom régebbi posztjában./
Nicole Claveloux francia képregényrajzoló nő képregényei szüreálisak voltak: főszereplői egy nő, + egy szakadt kövér madár voltak. Képeit misztikus derengő kékes-zöldes szinben festette,különösen eltúlozva a fény-árnyék játékát,amitől nagyon egyediek voltak . A történetek meg teljesen elvontak …..
Csinált fekete fehér rajzokat is,amik ugyanannyira zseniális stilusban készültek.
Egy másik képregényes főhőse ZIPPY volt,-a csúcsfejű bohóc, aki zsebében apró atombombákat hordott és erőszakkal meg akart borotválni egy cirkuszi szakállas nőt ….

ZIPPY:

Crepax az “O .története” szado-mazo leszbi erotikus sztorikat dolgozta fel, filmkocka szerűen megrajzolt 18-éven felüli fekete-fehér vonalrajzos-képes történeteiben….

Mivel,nem jártam sehová /max szüleimmel bevásárolni/ s hozzám sem igen járt senki,szépen lassan kialakult egyfajta SAJÁT(os) világom.,belső életem.,ahol én voltam a főhősnő és mindenki más statiszta. Fantáziámban mindenféle kalandokat éltem át,amik intenzivebbek voltak mint a való élet.,Voltak saját /kitalált/ szereplők,helyszinek és történések.Mindezek a saját képzeletem szülöttei a zenés videóklippekkel illetve altenativ zeneszámok szövegeivel keveredtek, – s valami TELJESEN új jött létre belőlük!
Ez a benső világ olyan erős volt hogy teljesen leuralta érzelmi,gondolati és lelki világomat. Kinézetemet is eszerint alakitottam,mely punkos volt, erős smink,sok-sok ékszer (fülemben sok fülbevaló,- mai piercingjeim “elődjei”!) mindenféle extrém frizura,stb. Hiába nem jártam társaságba és ültem odahaza: MINDEN nap rengeteg időt forditottam a külsőm “megszerkesztésére!” Ez ugyebár,azóta sem változott….
Zenei izlésem a teljesen elrugaszkodott,különös,furcsa stilusokat ölelt magába,olyan zenéket szerettem amiket a leg szélsőségesebb UNDERGROUND műsorokban nyomtak,ott is mint “érdekességet”,kuriózumot mutattak be. A német rádióban az LP PATCHWORK c.műsort meg az Alan Bangs nevű németben élő angol műsorvezető műsorait hallgattam,akinek az angol és  német rádióban is voltak éjszakai zenei programmjai. Meg hát JOHN PEEL-t az angol rádión:róla már irtam előrébb!
Ezekből ismerem pl.Laurie Andersont, Lydia Lunch-ot, John Cooper-Clarke-ot,- a brit punk-költőt- , Jaki Liebezeitot,Holger Czukay-t meg Jah Wobble-t..akik egyedien ötvözik a jazz-t,a rockot, a zajzenét,a popzene egyes elemeit és a misztikus keleti zenék minden válfaját. Magyarországon tutira senki sem tudja most,kik is ezek,én már a 80 -as években ezeket hallgattam nagyban…
Angolul is a dalszövegek által tanultam meg:igaz,németben a suliban az angol volt a kötelező tantárgy,de az “élő”angol sőt:jamaicai- angol meg amcsi-angol dumákat,zsargont  bizony a zenékből tanultam meg, – először a Spittlerék leánya forditott le nekem dalszövegeket:később magamtól is rájöttem mi hogy van ill.mit jelenthet.Nagyon jó a nyelvérzékem,könnyen tanulok nyelveket,szeretem és érdekel is a téma…..
Egóm egyre jobban nőtt,határtalanul felsőbbrendűbbnek és szebbnek,tehetségesebbnek éreztem magamat minden más halandónál: KIVÁLASZTOTTNAK,akinek ELHIVÁSA van e életben.,aki arra született,különleges és hires továbbá legendás és gazdag legyen,egy igazi kultikus figura mint Andy Warhol vagy Dali. Szuperul tudtam táncolni is,amit a szobámban egymagam fejlesztettem a tökélyre., közben magamat rajzoltam mint szupersztárt,-szexbombát,_ kalandornőt-milliomos rockzenészt meg szupermodellt egyben……

JOHN PEEL és ALAN BANGS -a rádió DJ-k akiknek műsorain nőttem fel:

Mecénások,barátok és éltető magányom kezdete….

Dr.Spittler lett a “mecénásunk”,vett apumtól műalkotásokat,sőt:amiért elszórakoztatta őt apám ,hetente elment velünk a szupermarketbe és bevásárolt nekünk kaját meg amit akartunk.Igaz,kaptuk az államtól a havi lóvét,CSAK ÚGY,ugyebár,mert németesitésünk folyt.,s ez ilyenkor bizony:JÁR! A kérót is fizetik meg még kérhesz mindenfélére pénzt . De ,azért nem volt utolsó hogy Spittler ily komolyan vette küldetését és hát,ha füttyentettünk neki,ő /vagy a neje/ máris UGROTT és elvitt vásárolni.WOW! Mindég dugig tömtük a /nem kicsi / bevásárlókocsit. .. Hiába,a zsenialitást meg kell fizetni! S ő ezt meg is tette. De mint “echte német”,csak ÉVEK után vette rá magát hogy felajánlja apámnak hogy tegeződjenek….JAAA-JAA!

Péter-a magyar srác aki nálunk lakott- megismerkedett egy magyar vendéglátós nőcivel,Nórával,akinek szélte-s hossza kb.egy volt, haja gyér,pufi arcán szemüveg-de közben Brigitte Bardotnak és Marilyn Monroe-nak tartotta magát egyszerre. A csaj tesójának vendégháza + étterme volt a hegyekben,egy erdőben…a csaj belezúgott Péterbe,Péter meg a csaj egzisztenciájába ,-igy aztán végül összeköltöztek. Péter mint szakács dolgozott ott,képzelem azt a főzést…itt egy kis hajcsomó,-ott egy izzadság-csepp.,bárddal trancsirozott véres húsok a hajból kihulló száraz-samponnal és korpával kombinálva. Volt már szerencsém Péter egy gombaleveséhez : a gomba kábé valami kivégzett hulla levetett bőrére emlékeztetett,takonyszószban ázva…

Mielőtt elköltözött, még,sok szórakoztató percet szerzett nekünk Péter,pl,mikor IGAZI BELEÉLÉSSEL (és meg kell hagyni: hatalmas mesélő tehetséggel!/ elmesélte nekem az ALIEN-8-utas:a halál c.filmet. Elbeszélése miatt néztem meg egyáltalán,s utána szintén sorozatosan megnéztem többször,annyira bejött.

Egyszer, egy pezsgős kerti partin-vagyis egy kiállitás utáni fogadáson, egy meleg nyári este, egy kerti óriás sátorban összehaverkodtam egy lánnyal,akinek az apja-Herr Kerssenbrock- /aki szabadkőműves volt/ szintén egy ideig támogatónkká vált. Milliomos gyáros volt, volt 7 gyereke,szuper villája /nem messze tőlünk/ és igazi kékvérű német úricsaládból származott. A háborúban zsidókat mentett,meg volt valami balesete ,utána megint meg kellett tanulnia beszélni. Amúgy meg,úgy nézett ki mint egy amcsi szenátor: fehér (ősz) haj,elegáns megjelenés,finom arcvonások,kifogástalan öltözék. Gyerekei mind valami kultúrát tanultak,és mind szép szőke és magas volt….

Lánya jó fej volt,Mauritiának hivták /a ritka Mauritius bélyeg után!/ és sokat összejártunk. Ő ismertette meg velem a Rocky Horror Picture Show-t,ezt a dilis musical-filmet Tim Curryvel,amit ezek után vagy 8-szor megnéztem a moziban…..a zenéjét meg 3-X kopiroztam,hogy ha a sok hallgatástól tönkremenne,meglegyen még tartalékban! Még könyvben is megvolt.

Ha valami tetszett,mindég MÁNIÁKUSAN belevetettem magamat és túlzásba vittem, – mig MINDENKINEK az agyára nem mentem vele!!!

Kerssenbrock tárlatot rendezett fateromnak saját villájában,hivott jó nagy /milliomos,felső tizezer/ közönséget,volt terülj-terülj asztalkám meg minden ami belefér. Gyárában egy rövid ideig hajtogatós munkát is végeztünk  ketten a mutterommal- aki ekkor épp jól volt!- s első keresetemből egy CULTURE CLUB nagylemezt vettem, mert csiptem Boy George zenéjét s fazonját!

Sok kellemes élmény fűz ehhez a korszakhoz. Úgy…kerek volt minden,jól éreztem magamat.

Sajnos aztán útjaink elváltak Kerssenbrockéktól, valami szóváltás s félreértés folytán….

Én  másik suliba kerültem,már nem emlékszem,miért.  Essenben jártam egy suliba,nem messze tőlünk, hm,nem volt valami nagy szám de ott lett egy jó barátom,egy félig egyiptomi srác,Farid Zitoun-aki azóta ismert természetgyógyász, láttam őt a német TV-ben,- s ami érdekes:apám megjósolta neki a tenyeréből még gyerekként hogy ezotérikus téren nagyra viszi még! S igy is lett….

Farid sokszor eljött,én is mentem hozzájuk, Bottropban lakott,a szülei meg nővére is csiptek minket. Farid haverjával,Karstennel később volt is valami köztünk,de csak később mert én 18 éves koromig bizony NEM szexeltem…..mégis perverzebb voltam bárkinél!

Nos a szexuális életemet nem fogom itt kiteregetni, nem “celeb” vagyok,de az annál bonyolultabb lelki életem aszociális viszontagságait megismerheti aki e blogot olvassa. Végtére is,számomra a lelki dolgok mindég intenzivebbek voltak a “való világnál…”

Később mikor már nem volt kötelező a suli,16 éves kor után otthon maradtam s nem jártam iskolába -EGYÁLTALÁN. Mivel,a Waldorf-Schule, ahova menni akartam /egyfajta szabad kultúrális suli/ nem fogadott,- hát NEM JÁRTAM TÖBBÉ SULIBA! Apám szerint egy tehetségnek ilyesmire nincs is szüksége. S itt kezdődött voltaképpen a MAI ZOÉ-EGYÉNISÉG KIALAKULÁSA….!!! …miért is?

Nos…életem ezek után eléggé “zárt rendszerű” volt. Éjjelente rajzoltam,miközben mindenféle különleges rádióműsort hallgattam. Főleg az angol katonai adót,mely a németben állomásozó katonák adója volt,a BFBS- (BRITISH FORCES BROADCASTING SERVICE): Itt éjjel totál egyedi punk-és UNDERGROUND zenei műsor ment ,a JOHN PEEL’S MUSIC. John Peel legendás DJ volt-már meghalt,R.I.P.!- s olyanokat játszott mint The CURE, PIL, CABARET VOLTAIRE, NICK CAVE,NEUBAUTEN, Der Plan, PALAIS SCHAUBURG, SIOUXIE, BAUHAUS, FRONT 242, meg hasonlók – mindenféle PUNK,Hardcore,New Wave,underground,alter-zene,2 óra hosszát.Kivánságra is.

Már előtte felfedeztem vonzalmamat az angol újhullám-és újromantikus vonal iránt: punkos külső,sok smink,szines hajak, fantáziadús rucik,rengeteg ékszer,lázadás,álomvilág,elektronikus zene….Soft Cell, meg akik akkor mentek,Duran-Duran,Human League,Spandau Ballet, U2, Kate Bush (őt IMÁDTAM!) Toyah,aztán utána jött az új német hullám,a Neue Deutsche Welle ,meg a graffiti stilus,lázadó hip-hop zenével,forrongtak a stilusok, ekkor élte fénykorát az “új vad festészet”is……

Szóval,éjjel festettem.rajzoltam-HAJNALIG!- e zenéket rögzitve magnómra ,aztán d.e.11-ig meg délig aludtam.Utána mikor felkeltem, teljes “harci diszbe” vágva magamat-smink,feltupirozott haj, stb.-és máris rajzoltam és szinte abba sem hagytam….aznap az előző nap felvett zenéket hallgattam magnóról,egészen az esti élő műsor kezdetéig. Apum meg a másik szobában alkotott, ugyanazt a műsort hallgatva,s egymásnak kopogtunk át a falon ha valami érdemleges szám szólt épp….”VESZED!?”-”VESZEM!”-ezt jelentette…

Blixa a NEUBAUTEN-ből /amúgy a BAD SEEDS/Nick Cave zenekara/ gitárosa is egyben!

John Lydon,itt még a SEX PISTOLS-ban,ő alapitotta késöbb az általam imádott PIL (PUBLIC IMAGE LTD.)együttest….mindmáig létezik.

Mindenki teljesen hülye körülöttem…

Péter megérkezett tehát hozzánk.
Már Hűvösvölgyben “életünk része” volt,én egészen kislányként még bele is voltam esve. Mindég indiánnak öltözött- hosszú haj,bőr fejpánt,ilyesmik- és amatőr művészkedett. Esténként átjött hozzánk ,beült apám műtermébe és eldumcsiztak.,sokszor más “ifjú titánok” is voltak nálunk: költők,szinészek,képzősök, stb. Apum guggolva alkotott /kerámia faliképek/ a társaság meg ült,piált és dumcsizott az élet “nagy dolgairól”,világmegválásról,csajokról/pasikról,stb.
Péter- engedve a “nyugati kapitalista élet bűnös csábitásainak”,- tehát utánunk jött Németbe. Politikai menedékjogot akart kérni /akkor még volt ilyen státusz/ amiben persze,mi segitettünk neki- elintézni a hivatalos dolgokat. Illetve hát,fateromék.
Péter befészkelt hát nálunk. Mikor átugrottunk Mülheimbe,vásárolgatni,a LEGNAGYOBB gondja AZ volt ,mi lesz,ha a frissen vásárolt grillcsirke netán KIHÜL mire hazaérünk!? Mert úgy nem jó.,és ő ugyan meg nem eszi a paprikáskrumplit…!
Voltak ám  kivánságok…!
Én máris megláttam benne elkövetkezendő (gúny)-modellemet. Apród seszinű frizura-mint akinek lábost tettek  fejére és úgy nyirták meg!- vizenyős kék szemek,görbe sasorr.rendesen ki nem nővő vöröses-szőkés-barnás bajusz/szakáll….”tahó” viselkedés és dilettánskodás. Már cseppet sem éreztem iránta azt mint 7 évesen….! ISTEN ŐRIZZ ÉS MENTS!
Inkább karikatúrákat rajzoltam róla,ezeket meg is mutattam neki. Vagy röhögött vagy bosszankodott,de kit érdekelt!? Volt,mikor AZZAL szórakoztam,hogy amikor ledőlt egy kis délutáni szunyára,kerestem a rádión egy helyet ahol ilyen mindenféle rádióhangok jöttek be- tudjátok: sipolás,mormogás,sziréna-szerű  sávkereső sistergések,sci-fi szerű “űrhangok”-és tiszta hangerőre állitottam azt,amelyik egész halkan kezdődött,majd egyre hangosodva végezetül fülsiketitő elviselhetetlen frekvenciákba torkollott. Mikor mérgesen felugrott, sokkolva ébredbvén, milyen jó is volt a kis gonosz szórakozásom.,Istenem….!!!
Jó.Tudom.Kis geci voltam!Ez van….
Mikor ismerősök jöttek hozzánk,Péter annak rendje-módja szerint ÚGY viselkedett,mint ahogy egy igazi fajgyűlölő náci elképzeli a “koszos alsóbbrendű külföldit”: szaglászta a saját hónalját,az ismerős orra alá dugdosta a dezodorját meg a vietnámi balzsamot, és tört németséggel kevert halandzsa-nyelven adta elő magát,miféle művész is ő valójában.
Csúnya dolog vagy sem,de jókat röhögtünk rajta! Szerencsétlen flótás volt ,rettenthetetlen önbizalommal.
Anyám pszichiátere, Dr.Spittler mindeközben összebarátkozott velünk- apámmal-  és mindég megjelent nálunk. Már még jóval Péter felbukkanása előtt szinte hetente átjött,beszélgetett apámmal a művészetről,a  háborús időkről,túlvilágról stb. Spittler felesége úgy nézett ki mint egy dögkeselyű: szőke néger-göndör(itett) haj,nagy orr,szúrós,közelálló apró szemek,szemüveg. Nagy mellek,nagy valag,mindég szintelen bézs rucik és erős hónalj-szag.  Spittlerné eléggé…hm…németes érzelmű nő volt,de nagyon intelligens és művelt,és tisztelte apámat ,mert a tudást és tehetséget  elismerte. Megkedvelt bennünket,én úgy érzem. Nem gyűlölte  külföldieket, mégis volt valami lekezelő benne velük szemben,ösztönösen.
Spittler gátlásos pasas volt,pl.fennakadt azon hogy egyik páciense csipkés tangabugyit hordott. Gondjai voltak az ilyesmikkel,és ezért vonzódott apám erotikus témájú képeihez. A náci meg zsidóság téma is izgatta,nem tudta eldönteni MI igaz,a történelem vagy amit otthon -másképp-hallott.,szerette az egzotikus nőket,a zsidó kultúrát ,de VALAHOL mégis benne volt a németség is,és mindég ebbe gabalyodott bele.
Eljött hozzánk feleségével,leült és nagyokat hümmögött meg hallgatott,s apám “szórakoztatta” őket.,bedobott egy témát és akkor egész este ment a duma. Mikor egyszer apám brahiból nem szólt semmit,röhejes szitu alakult ki: ültünk a szobában,- Spittler néha el-hümmögte magát: hm-hm! Ja-jaaa!- aztán,csend.Aztán a neje huhogott kettőt,-sóhajtott egyet-megint csak csend. S ez igy ment mig apám el nem kezdett beszélni. Szóval,teljesen hülyék voltak,mint eddig a legtöbb ember akivel életem során összefutottam!

Essen-kórház-Péter Hűvösvölgyből

Első ESSEN-i pecónk tehát, a tűztorony mellett volt. Az utca neve az ISTENNEK SE jut az eszembe….! (sirlamas!)

Ja igen:KURFÜRSTEN str….!

A háztól jobbra kikanyarodtál és ott voltál a villamosmegállóban ami bevitt a belvárosba.,de gyalog is kellemes kis séta volt,én csiptem.Útközben sok saját készitette matricát-STREET-ART!- kiragasztottam a villanyoszlopokra.

A kéróban saját szobát kaptam. Nagyon klassz volt,teljesen különálló szoba,rálátással az utcára meg jobbra a tűztoronyra./erről legutóbb már tettem fel képet!/ Innét villamossal jutottam el a Mülheimi iskolámig. Át kellett szállni a Porscheplatz-on…ha jól emlékszem. Szerettem villamosozni,pláne mert volt, hogy útközben leszálltam csavarogni,meg hogy elverjem a pénzt amit az iskola adott utazásra.Vettem rajta krimiket.,ezt-meg azt.Meg még AMAZT is! A legjobb volt az ilyen pénzeket a karácsonyi vásáron elverni….HMMMM! Utána meg lógtam vilcsin + lestem kalauzt -de sosem kapott el. Olyan is előferdült,hogy NEM szálltam le a sulihoz vezető úton a villamosról,hanem elmentem vele Mülheim belvárosáig.,ahol aztán,átszálltam a Duisburgi állatkertbe vezetőre,-s el voltam egész nap az állatkertben! Kedvencem a kis pálmaház volt. ÓRÁKON ÁT lehetett sétálni ott,hatalmas állatkert,egy hid visz át egyik feléből a másikba… Persze,azért a suliban is meg-meg fordultam…..na,tényleg: ANNYIT nem lógtam azért! Komolyan.

Otthon meg ,mindenféle saját fantáziákat dédelgettem magamban,amiket aztán-PERSZE!-a suliba is átvittem. Pl.miután láttam a 8.utas a halált,én voltam Ripley-hadnagy és úgy öltöztem meg azt képzeltem,a suli egy űrhajó. De ez még csak KÉSŐBB történt. Amúgy,voltam a transzvesztita is ,a Rocky Horror Picture Show-ból. Meg Marc Almond női alteregója,a SOFT CELL-ből. Voltam minden,csak a valóság sosem! És ÉÉÉÉLVEZTEEEEM…!Ku*vára.

Essenben Dr.Spittler pszichiáter lett a legközelebbi ismerősünk,akit anyám “dilije”által ismertünk meg. Anyum kórházba került ,a hallucinációk miatt,ahol mindenféle szörnyűséges mellékhatású gyógyszert kapott. A HALOPERIDOL-tól pl.olyan volt,mint egy heroinista aki elvonón van…ISZONYAT! Túl nagy adagot adtak neki és nem birta. Aztán jött a “szokásos”,Leponex 100-as…amitől Zombievá válik az ember. Orvosa eleinte egy görög dokinő volt,aki az ujjait ropogtatta a kezein,Frau Cypriano. ÚTÁLTA mutterom ezt a nőt .Ellenségnek tekintette. A nő szigorúan hátrafésült haját lófarokba hordta és dülledt nagy barna szemei voltak,vékony volt – és tök diló!

Utána jött Dr.Spittler.,egy lófejű,sasorrú kopaszodó doki, kecskeszakállal,aki érdeklődött a művészet iránt. Ő lett anyám dokija és közben jó ismerősünk is.Évekig összejártunk,még Magyarországra is többször eljött,azóta is….. Életem ABBÓL állt,hogy reggel elmentem suliba Essenből Mülheimbe, – hazajöttem, – apummal meg máris futottunk a kórházba ,látogatni. Bochumba át. Volt hogy úgy elfáradtunk hogy tökre eltévedtünk azt se tudtuk mire szállunk fel.Szegény apum főzött,-MÉREG erős bablevest- meg minden,el voltunk ketten.Apum nem volt olyan betegesen aggódós mint édesanyám. Anyum hol otthon volt,hol kórházban,hol jobban,hol rosszabbul,gyógyszereket próbáltak ki de egy se jött be. Volt hogy tök GONOSSZÁ vált,szinte ZSAROLT betegségével- pl.”ha ez vagy az lesz,akkor nem leszek jobban!”-közben ,ELHITTE a hallucinációit,hogy azok igazak, és azt mondta ő NEM beteg-csak MI ERŐSZAKOLJUK RÁ hogy gyógyszert szedjen,mert gonoszok vagyunk! Meg akarjuk mérgezni őt. ÖSSZEJÁTSZUNK ellene. Máskor meg,tök meg akart gyógyuélni és együttműködött. Én meg ABBAN a korban voltam mikor egy lánynak nagyon szüksége van az anyjára- nos volt anyum,de MÉGSEM. A skizofrénia ördöge elvette s másik,idegen emberré alakitotta át. Még a TEKINTETE is más lett! Hihetetlen egy betegség. Olyan,mint egy Sci-Fi -ben mikor egy földönkivüli parazita beleszáll az emberbe és belülről szép lassan ÁTALAKITJA-valaki MÁSSÁ. IJESZTŐ!

Volt hogy jobban volt,ekkor megcsináltatta a haját göndörré,olyan lett ,mint aki SOSEM volt beteg,kivirult. egy teljes évig.Aztán kezdődött minden ELŐRŐL.ISZONYATOS!

Egy ismerősünk,Gergely Péter – annak a Gergely Mihály “komcsi” irónak a fia,aki gyűjtötte a gyerekkori képeime,irtam már róla!- egyszercsak,utánunk jött Essenbe. .. Pétert kamaszkora óta ismertük, ugyanazon utcában laktunk Hűvösvölgyben , apámhoz járt át haverokkal,a huga anyám barátnője lett,Pétert apám húzta ki mindég a “rossz társaságból”- amiért Mihály hálás volt. Péter a pénzverdében melózott,meg ékszert készitett ezüstből meg bőrből,meg néha hozott nekünk egy két érdekes cuccot: mumifikálódott vicsorgós macskát ,meg emberi koponyát,hajjal.

S EZ a Péter most szintén ki disszidált és egy ideig nálunk lakott….. Ő lett gúnyrajzaim ÚJABB áldozata,NAGGGYON…inspiráló figura volt,én csak”seggfejnek” neveztem magamban-Isten bocsáss,hisz már elhunyt állitólag,egy nappal apja után. De ,ha egyszer AZ volt,na! Ha leirom viselt dolgait mindenki egyet fog érteni…. Majd,legközelebb!

Látogatók Magyarországról,suliba járás

Mindeközben, Mülheimben meglátogatott bennünket apám egy régi ismerőse,Gergely Mihály iró, (R.I.P.)Magyarországról- NAGY “komcsi” volt,emiatt mindég nagyokat vitázott apámmal,aki ugye komcsi ellenes volt,de közösen tisztelték is egymást . Gergely Mihály nagy műgyűjtő volt,volt is neki eredeti Gulácsyja,miegymás.,apumtól is rengeteg alkotás,sőt:  az én gyerekrajzaimat is IMÁDTA és még vett is tőlem mikor kicsi voltam!
Nemrég a VATERA aukciós oldalon láttam viszont e rajzaimat , meg kamaszkori rézkarcaimat,miután Mihály elhunyt egy műgyűjtőhöz jutott minden aki ezeket árulja. (megjegyzem,NEKEM nincs is saját gyerekrajzom,kivéve egyet….) Eme látogatás alkalmából is adtam neki rajzot,amit nagy örömmel konstatált a “kis Sztálin”./igy gúnyolták háta megett merthogy pont úgy nézett ki mint Sztálin!/ Eszperantó nyelvvel is foglalkozott és olyan könyveket irt mint :”Röpirat az öngyilkosságról” meg “Dózsáék”.Mindég kaptunk dedikált példányokat,amik aztán ott porosodtak olvasatlanul a polcon….
Ezeket a ifjkori képeket itt pl.”Sophie Dubois” művésznéven csináltam-,rézkarcok. Ezek is Gergely Mihály tulajdonát képviselték, bár későbbiek,-nem akkor készültek amikorról sztorizom:

(forrás: VATERA,webáruház)

Ezen kivül,nagymamám is járt kint nálunk,mivel ki kellett jönnie ,hogy igazolja a német hatóságoknak hogy üldözték  Magyarországon régen a családját amiért németnek vallotta magát,blablabla, -ez kellett a németesités folyamatához. (nagymamám családjában Neuwirth nevű német rokon volt, pontosabban,porosz grófi család meg minden.
Hogy kinek nem tudom,de volt egy horogkeresztes háborús kitüntetés is, amit Luddendorf tábornok adományozott személyesen a rokonnak. Hogy apám apjának vagy nagymamim rokonának,vagy….bocsi de már FOGGGGALMAM nincsen!)
Az  volt még a legkedvesebb elfoglaltságom ,hogy énekesnőt játszottam.  Anyámat behivtam közönségnek,én meg betettem különféle számokat s ezekhez tátogtam/táncoltam. Mindég is kiválasztottnak éreztem magam,aki nagy sztár lesz s az egész világ a lábai előtt hever majd- mint énekes,festő,táncos,stb.stb.
Irtam különféle interjúkat saját magammal,illusztrációkkal együtt. Teljesen elvoltam ebben a sztárság-tudatban, eszerint éltem és működtem. Mindmáig amúgy. Elég beképzelt ,elkényeztetett arrogáns kiscsaj voltam,azt meg kell hagyni! Én vagyok a LEGszebb, LEGdögösebb,LEGjobb,LEG-LEG-LEGebb.,ez volt bennem,kétségek kizárva. Kritikát nem tűrve.(nem tűröm mindmáig!)
Előbb-utóbb persze,vége kelljen lenni a henyélésnek,hiszen egy gyereknek ISKOLÁBA is kell olykor járnia,-ugyebár,igy szokás! Igy is sokat kihagytam,ami nem volt ellenemre. Mindég is ÚTÁLTAM a közösségeket!

Azt a sulit ahová jártam-s amire már nem is igen emlékszem!- hamar otthagytam s egy másikba,a Gesamtschuléba mentem. Oda aztán egy pár évig jártam,de- mivel,a nyelvet NEM jól  beszéltem!- egy kisebb osztályba tettek be….
Eleinte eléggé “tré” volt,de hamar haverokra tettem szert,németül is hamar megtanultam,mert nagyon jó a nyelvérzékem és érdekelnek a nyelvek.
Egy időben ért pár attrocitás ,mert külföldi vagyok. Volt pár kis rohadék,akik emiatt szadiztak,-mig apám meg nem várta őket a villamosmegállónál és ki nem osztotta….hát,azután aztán “kuss volt!”
Később aztán,rájöttem,milyen klasszul lehet lógni,s az iskola MELLÉ járni- mondjuk,a suliól nem messze található parkba,ahol kis tó,meg arrébb még lovak is voltak! Vagy,suli helyett elmentem a Duisburgi állatkertbe ,egész-napos programmozni.
Az iskolám olyan volt hogy d.u.is volt tanitás, közben volt déli szünet amit a suliban található kis diszkóban lehetett tölteni, vagy a könyvtárban. Volt kaja,a la carte-reggel lepecsételted mit akarsz aznap enni.Fasza nagy ebédlő volt ,óriási,üveges falú,igazán modern. A kaja is első osztályú volt.
Itt aztán volt pár jóbarátnőm,furamód PONT az a 3 csaj akik eleinte ÚTÁLTAK meg szivattak!  Nem tudom hogyan de a legjobb barátnők lettünk. Voltak szerelmeim is,-Scholli,egy spanyol srác,vérbeli “fekete bárány”,meg egy holland srác,- Stephan Weck-nek hivták!- aki úgy nézett ki mint David Bowie.
Tanárnőm,Frau Mücke nagyon sokban segitett nekem-nekünk,sulin KIVÜL is,igazi művészetpártoló volt,ő s férje /egy Hókuszpók kinézetű fazon ,mélyedéssel a fején/ is kreativkodtak.
Az iskola Mülheimben volt,de időközben mi átköltöztünk ESSENBE, igy vilcsivel jártam át onnan….
ESSEN: ami egy Mülheim melletti,Ruhrvidéki város volt….

———————————————————————————————————————————————————————————————————————-

MÜLHEIMBŐL-ESSENBE

Frau Schruff-ot nem tom már,honnét ismertük meg.Szemüveges,bubifrizurás,szürke szőeröslábú  csúnya asszony volt de voltak házai Essenben. Egyik házának lakásába költöztünk be.
Ő maga és férje meg gyermekei egy szuper kertes kégliben laktak,és valami “Jézus gyermekei”szekta tagjai voltak-vagy csak a nő?
Voltak állataik ,amiket úgy neveltek hogy egymást ették. A macskák dögöket hordtak be a luxuskéró pincéjébe,s a nő ezt csodás önfenntartásnak tartotta. Nem éheztette őket,de mindenki megehetett mindenkit,hisz a Jóisten rendelte igy. Na ,fasza!
A lakás amibe költöztünk, klassz volt,3 szoba,konyha,fürdő. /több lakásban laktunk Essenben ,bevallom,emlékeimben már ÖSSZEKEVEREDNEK e lakások térbeli elrendezései,NEM igazán tudom melyikben milyen volt a fürdő például.,nem tudom hogy AZ a bizonyos fürdő most EBBEN vagy ABBAN a kéróban volt -e,összemosódik,összefolyik .)
Minden esetre,a lakás melyben legtovább kéróztunk,a viztorony mellett volt,ime egy kép a netről e toronyról (erre láttam rá szobám ablakából!)

( lakásunk innen nézve a toronytól  jobbra található utcában volt)

Végülis,E LAKÁSBAN váltam olyanná,amilyen most is vagyok- csak még kicsiben. Végső vonzódásom a PUNK,UNDERGROUND és alter-szubkultúrák iránt itt kezdődött el IGAZÁN “vadul”,mikoris kialakult végleges egyéniségem. …..
Erről majd legközelebb!

Mülheimi mindennapok és SKIZOFRÉNIA

MÜLHEIMI MINDENNAPOK

A Mülheimi Önkormányzat/Polg.Mest.Hivatal és a Kaufhof a villamosmegállóval

Már akkor is az alkotás volt a legkedvesebb időtöltésem.,- meg a ZENE! Hallgattam akkoriban még MINDENT,-még Boney M.-et is!- 13 voltam kb.,hosszú barna hajam volt,sokkal fiatalabbnak néztem ki- (13 évesen kb.10-nek)- nagyon vékony voltam, meg persze még NEM voltam sem tetovált,sem testékszeres…..de,a szemöldökömet már elkezdtem vékonyra szedni,meg a hajamat vékony tincsekbe fonogatni….. Mindenféle képzelt valóságokban éltem s ezeknek a különféle történeteimnek saját zenei “Soundtrack”-jei voltak, (általam kiválasztott zeneszámok)-ezeket hallgattam majd rajzoltam közben és TELJESEN elvarázsolódtam önnön meséim dimenziójában!

Pl.elképzeltem hogy az Andokban található hatalmas,titokzatos ábrák/ a NASCA vonalak/ küldetésében kűzdő harcos Amazon vagyok. A nagy pók-figura volt a kedvencem! Vagy, egy -még kisebb koromban kitalált- másik bolygónak,a “Miro bolygólyának” utazója. “Miro bolygója” nem volt más,mint …nos,ennek hosszabb története van! Volt még Magyarországon kisebb koromban egy IMÁDOTT macskám,- fehér-cirmos kandúr,akit a képzőművész JEAN MIRO után neveztünk el. Én a háziállataimat mindég “férjként”vagy “szeretőként”láttam- ifjú ,jóképű pasiként! – s egyszer,egy meleg nyári este Hűvösvölgyi kertünkben,felnézve a csillagos égre,rámutattam az egyik csillagra ,s azt mondtam a macskámnak: az ott a te bolygód, MIRO BOLYGÓJA,- onnan jöttél! Mikor a cica eltűnt/elpusztult,azt képzeltem hogy űrhajóval visszament a hipermodern Miro bolygójára. E sztorihoz Jean-Micel Jarre OXYGEN lemeze volt az agyi “SOUNDTRACK” igy ÉJJEL-NAPPAL azt hallgattam,ezzel mindenkit a SIRBA kergetvén!!!! (de komolyan…!) Egész képregényeket rajzoltam a bolygóról és novellákban irtam le: mik is történnek ott velem,mikoris meglátogatom Mirót,a csodamacskát!

Igen,én még 13-14 évesen is ilyenekben hittem, – illetve ,ezekben éltem. Irtózatos fantáziám lévén,TOTÁLISAN bele tudtam képzelni magamat és BENNE ÉLTEM.,mig csak meg nem úntam,s újabb sztorit ki nem találtam magamnak. Újabb főszerepet- egy újabb ön-filmben! Sosem a realitást éltem meg: az csupán mint párhuzamos valóság futott -valahol észrevétlenül a HÁTTÉRBEN!Pl.még a legelső menstruációm elviseléséhez is azt találtam ki, hogy egy szexis nő vagyok,akit épp meglőtt egy jóképű dögös COWBOY – aki elrabolt-és foglyul ejtett.,s a hasi görcsök meg a vérzés persze, a lövésekből erednek: igy hősiesen viseltem és tűrtem.

Apám szerzett magának egy műhelyet – pontosabban,egy pincehelyiséget, ahol viz meg minden volt., még egy nagy beépitett betonkád is, pont mint a horrorfilmekben ,ahol az embereket ilyen kádakba teszik bele majd leöntik sósavval….(höhö!)- oda járt el alkotni hogy ne a bútorozott lakást kelljen bepiszkolnia. A pince gyalog olyan- nem akarok hazudni!-20 percnyire lehetett a lakásunktól,és papok fizették a bérét (tán 10 márka)- csak úgy,támogatásból! Mülheimben ugyanis a mindenféle karitativ tevékenységek folytak, ahogy ez a németeknél szokás, rengeteget segitettek nekünk mindenféle kedves nővérek, akik karácsonykor ruhacsomagot is adtak, merő jóságból- és most jut eszembe,- ha jól emlékszem- igy utólag, hogy az öreg hölgyet is, aki németül tanitgatott -,Frau Engelhart-ot -is ők szerezték nekem……….volt ott magyar lelkész is,hogy is hivták?-pedig tudtam!!!….no mindegy,hozzájuk is lehetett járni,összejövetelek, volt ovi-diszkó gyerkőcöknek ,miegymás….

Apum tehát,minden nap eljárt a pincéjébe alkotni, – én meg anyum- aki akkor még NEM volt beteg – meg minden d.u.meglátogattuk. Anyám -nagy misztikus lévén – ,mindég “megérzett”valamit.,s eme “megérzések” alakultak át aztán szépen -lassan hallucinációkká. Merthogy,anyum általában mindég ROSSZAT érzett:,hogy valami baj történt apámmal, mig mi nem vagyunk vele. Erre rákontrázott apám unokatesója,-nem a jósnő hanem a másik- akivel sokat beszéltek telcsin, s aki SZINTÉN “rosszakat érzett…” anyum egyre többet ment át apumhoz, akit amúgy-viccesen!- PINK PANTHER-nek-rózsaszin párducnak- becéztem,mert hasonlitott rá. Vékony volt,vastag szemöldök és hasonló viselkedés.És szerette is e rajzfilmet! Láttunk rózsazinű festéknyomokat a földön, az úton apám műhelye fele- mire én-viccesen!-azt mondtam,ezek a rózsaszin párduc nyomai,-”jelek”. Anyám sajna ,ezt komolyan vette ….-és valahol ITT kezdődött a betegsége ami aztán egyre súlyosabbá vált: a skizofrénia!!! Egyre több dolgot vélt “jeleknek”….végül fenyegetésnek.Aztán-jöttek : a HANGOK…!!!! De erről majd egy kicsit később! —————————————————————————————————————————————————-

SKIZOFRÉNIA

Nos, -Mülheimi életünk nyugis mederben folyt. Megismertünk pár embert.,pl.egy magyar házaspárt,akiknek éjjeli szexbárjaik voltak minden felé,-még tök csórin disszidáltak valamikor,s azzal keresték a lóvéjukat hogy éjjeli bárokban léptek fel mint Drakula és Drakuláné- persze,meztelen!
Mostanra viszont,saját kiépitett szexklub-hálózataik meg diszkóik lettek. Tőzsér Úrnak hivták a faszit,és vett jópár erotikus rajzot meg kollázst apámtól a bárjaiba.
Neje egy kis testes,pici és csúnya nőci volt-nappal. Este felvette a parókát,művszempillát,kisminkelte magát-s rá se ismertél,OLYAN széppé varázsolódott!
Megismertük Pataricáékat- akiknek volt egy debil fiúk,akinek az arca teli volt mindenféle dudorral (valami betegség ) huszon-valahány éves volt és igencsak érdeklődött irántam,ezért aztán lekoptattuk – a kis “pedofilját”!
Ott volt Schell Toncsi,-a világvégés Péter és plátói szerelmének másik ismereőse. Schell Toncsi belevaló nőci volt,de nyúlszájú.

Édesanyám,aki mindég vagány,olaszos temperamentumos nőci volt, – de mindég aggódós- elkezdett természet ellenesen aggódni!
Kezdődött azzal hogy “jeleket”látott mindenben. Aztán egyszer azt mondta apámnak hogy egy faszi követte hazáig. Elhittük- jó nő volt,megesett hogy megtetszett himnemű egyéneknek,ezért apám lement a ház elé -de nem látott senkit, se közel-se távol. Biztosan elment, mondta anyám.,s ez hihető volt….
A KÖVETKEZŐ az volt,mikor anyám azt mondta: a szemközti fotó-üzlet kirakatában ki van téve egy nagy fotó-őróla!
Még ezt is elhittük- Németben voltak olyan fura nyeremény-akciók hogy mondjuk lefotóztak sutyiban ,aztán aki meglátta saját fotóját az nyert valamit.
Persze fotó sem volt, hiába ment le faterom hogy megnézze. Biztos bevették,- mondotta anyám, de EZ már GYANÚS volt.
Aztán már nem tudom hogy de végül rá kellett jönnünk apummal az ISZONYTATÓ tényre- hogy anyámon kitört a rettenetes skizofrénia! Elkezdett visszaszólogatni nem létező embereknek,meg oldalt forditva a fejét hallgatott valamit,amit mi nem hallottunk. Sokatmondó tekintettel nézett ránk miközben azt mondta,minket “figyelnek”,a családot szét akarják szedni,elkülöniteni,hússzállitó kocsiban visszavinni Magyarországra,meg engem elrabolni. Ezért sokszor suliba sem engedett,utánam rohant hálóingben hisztériás rohamok közepette.
Vagy bejött a szobámba és a szemközti ablakon nézett ki,azt fürkészve ,hogy a “kémek” a szemközti lakásban mire készülhetnek…..
BORZALMAS VOLT!
Hogy kórházba kerülése még Mülheimhez köthető vagy csak Essenben került be már nem pontosan emlékszem. De valószinűleg még Mülheimben került sor erre……

ÉLET MÜLHEIMBEN

Folytatom gyerekkoromban elkezdődött utazásaim sztoriját. Ezt mostmár “élesben ” irom, napi szinten- tehát minden egyes sztori a másik FŐLÉ kerül.,igy a LEGÚJJABB poszt lesz mindég legfelül.

Az előtte lévő hosszú, egybetartozó szöveg -mely több történet egyszerre,- még egymás UTÁN következik,tehát a legfrissebb történés van LEGALUL mert azt úgy másoltam be ahogyan egyszerre már meg volt irva a szöveg.

Tehát a most következő “ÉLET MÜLHEIMBEN” közvetlen előzménye az utóbbi beirás LEGVÉGÉN található és itt folytatódik, mostmár mindég a legújjabbal legfelül…..

Remélem érthető, – ha nem meglátjátok amikor olvassátok, jó szórakozást!!!!

ÉLET MÜLHEIMBEN

Mülheimben jó ideig maradtunk,még suliba is elkezdtem járni ott. Bevallom,OLY rég volt mindez- hogy RÉSZLETESEN nem emlékszem már hogy ki által,hogyan jutottam el a suliba- ahová csak rövid ideig jártam.,mert utána bekerültem egy MÁSIKBA,a Mülheimi Gesamtschuléba-asszem,Heinrich Heine Gesamtschule volt a neve de ez nem 100-as. De előtte még eljártam egy öreglányhoz,Frau Engelhart-hoz németet tanulni. Engelhart szikár,magas nő volt,a nyakán egy légzőszerkentyűvel mert gégerákja lehetett vagy mi , s ezen keresztül lélegzett.. Ő tankönyvből tanitott DEUTSCHul,meg dumált velem,s mindég megkinált nagyon finom Bronchitis-gyógytea-porral amit IMÁDTAM! Mülheim amúgy nagggyon meghitt,ari, pici városka volt,barátságos,otthonos.

Ahol laktunk, -Friedrich str.11- ki lehetett menni a háztetőre -oda nyilt az erkély-ajtónk!-olyan kéró volt ahol a hálóban hatalmas ágy volt,beépitett rádióval, fehér műszőrrel letakarva,az előszobában bárpult + bárszékek,letekerhető hangulatvilágitás….narancssárga tükörbársony-függöny, stb.előtte ugyebár örömlányok lakták,erere volt berendezve.

Volt egy antik-szoba is,antik bútorokkal meg rengeteg régi könyvvel,én általában ott rajzoltam.Szerettem kiülni az ablak széles párkányára ,pont az ablak előtt villódzott az éjjeli bár reklámfénye,igen dögösen nézett ki. Le lehetett látni az utcára, szemben egy fotósbolt volt,tőlünk jobbra messzebb a RATHAUS /Önkormányzat/ meg a KAUFHOF üzletház. Előtte mentek a vilcsik. A belváros 5 percre volt a háztól.

A fürdőszoba közös volt egy, a lakásunkból kifelé vezető előszobából nyiló lakás lakóival.,ahol MINDÉG csak rövid ideig laktak., majd ahogyan jöttek,úgy el is tűntek mint a kámfor! Lakott ott Szadó-mazó páros, ir terrorista- féleség meg egy meleg házaspár is…

Frau Hesse ,a lakás bérbeadója kedélyes középkorúnál valamivel idősebb, dagi nőci volt,giccstörpe gyűjteménnyel a tetőjén berendezett virágoskertben. Fölöttünk lakott. A kéró 700 Márka volt de ebből egy részt az állam fizetett. Mivel német rokonságunk volt,beadtuk a németesitési kérelmet,ami azzal járt,hogy munkát tilos volt vállalni,viszont járt szockó segély meg lakáshozzájárulás,és mig folyt az ügy nem hagyhattuk el az országot.

B.Péter,a világvége-hivő és plátói szerelme Toncsi meglátogattak minket mindég. Én időközben rengeteg gúnyrajzot készitettem róluk ezért sokszor ki kellett menni a másik helyiségbe ha rátört valamelyikünkre a röhögőgörcs. Pétert nőfaló rockzenészként rajzoltam meg,Toncsit mint szexi énekesnőt-.,Péter hugát aki Magyarországon élt és állitólag nagyon hasonlitott Péterre ,megfestettem Péter alter-egójának csak épp női testben. A homokos papot ,Pistát is hozzájuk csatoltam ,netzharisnyában transzvesztitakénr-és ők lettek a “Lucifer’s friends” rockbanda akik mindenféle perverz pózokban mutogatták magukat.

Mikor aztán eljöttek látogatóba,én meg apámék rágondoltunk a rajzokra -és máris kitört a röhej. Amit persze titkolni kellett hisz valahol azért rájuk voltunk utalva – hisz ők ismerték a német jogokat meg a hivatalos dolgokat és segitettek nekünk ebben-  és nehogy megsértődjenek.A rajzokat a szekrénybe dugdostuk és kulccsal volt bezárva. Volt pár 100 biztosan!

Csak úgy ONTOTTAM magamból a képregény-szerű fekete-fehér rajzokat ,egész álló nap!

Aztán egyszer – nem tudom hogy-hogy nem – ,de megismertünk egy Schruffné nevezetű irtózatosan csúnya szőröslábú szektánsnőt ,akinek Essenben voltak házai,sőt: ház BLOKKJAI-általa kerültünk később Essen városába.,-de ez még odébb volt……

Addig még sok viz folyt le a Ruhr-on!

/folyt.köv./

A kezdetek

UTAZÁSAIM 1
2007-11-03 17:53

Most “kivételesen”NEM művészetről irok, ahogyan szoktam, hanem magamról-pontosabban, utazásaimról. Kint nőttem fel “nyugaton” mert a szüleim disszidáltak amikor 12 voltam.
Itt kezdődött egy igen kalandos  élet, ebben a blogomban erről fogok irni “Utazásaim”-cimen-persze, közben lesz még MŰVÉSZET is rengeteg, a másik oldalon,de az “Utazásaim-ban” majd mindég visszatérek életutam felvázolásához…

Először bemásolom ide azt a pár beirást amik egy másik blogomban megjelentek.,ám ott- technikai okok miatt- nem lehet folytatni a blogolást.

Aztán a többi kalandot már ezen a blogon folytatom!

————————————————————————————————————————————————

Hűvösvölgy
Nagyon szép gyerekkorom volt.Hűvösvölgyben éltünk szüleimmel egy tornyos kis családi házban-egyke gyerekként nagyon el voltam kényeztetve,szüleim igazi barátok voltak,sosem kaptam ki semmiért és mindég tolerálták az egyéniségemet-már kiskoromban!Nem úgy éltünk,mint mások,apám képzőművész,ezért az átlagos “polgári”mindennapok számomra ismeretlenek voltak.Szinészek,festők,művészek jártak hozzánk,anyám egy nagyon szép nő volt,seggigérő fekete hajjal,kreol bőrrel,hippis cuccokban,kleopátrás sminkkel,apám farmerszerkós jóképű fickó volt,amolyan Mick Jaggeres…házibulikba jártunk ,és szüleim művészbarátai felnőtt,egyenértékű alkotóként kezeltek(mert persze már akkor rajzoltam,rengeteget,volt hogy reggeltől-estig!)és én őket tartottam barátaimnak-inkább mint a velem egykorúakat!No meg már akkor állatIMÁDÓ voltam…anyám rokonai az USÁ-ban éltek-apám rokonsága németben.Apám unokatesója sokszor eljött,hozott külföldről vevőket apám műveire-gyönyörű fülöpszigeti nőt,vérbeli átplasztikázott prostit,és egyéb különös figurákat. Egyébként,ő  szellemidézéssel is foglalkozott igy az is napirenden volt nálunk,és volt pár megmagyarázhatatlan jelenség….Igy éldegéltünk,mignem egyszer szüleim eldöntötték,hogy disszidálnak-akkor ezt még igy hivták!-és anyám testvéréhez megyünk,Amerikába-Cleveland-Ohioba!Itt kezdődtek utazásaim-…

USA

Én persze nem tudtam róla,hogy végleg elhagyjuk magyarországot,mivel a komcsi rendszerben ez büntetendő cselekmény volt,és szüleim féltek:elmondom valakinek.
Az állatokat nagymamámra biztuk,aki Pesten lakott,az v.kerületben de sokszor kijárt hozzánk-ő se tudta hogy az utunk végleges,erről csak egy otthagyott levélből értesült…
USA…!Útáltam repülőzni.Mindég azt hittem:MOST zuhanunk!A táj mint apró makett,az óceán mozdulatlan gipszöntvénynek tűnt fentről…csak az óceán felett 6 órát szállt a gép…mikor amcsiba értünk,már nem is tudom melyik városban,átszállásra várakozva egy férfi ezt mondta tört magyarsággal:”jegyezd meg-amerikában:van pénzed-van barát-nincs pénzed-nincs barát!”-

ISTEN HOZOTT A KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEK országában!!!

Nagynéném jött értünk.Örültem,hogy látom,-s annak is hogy vége a repülőzésnek.Akkor még nem sejtettem,hogy ez lesz világjáró életem kezdete…12 éves voltam.

Cleveland/Ohio.Este.Egy hangtalan hajóméretű kocsitüneménnyel(ott:átlagosnak számit)suhantunk végig amerika álomutcáin.Olyan MÁS volt MINDEN!!!Tágasabb.Határtalanabb.Filmszerűbb.A levegő langyos és párás.A kertvárosi házak belesimultak a végtelenbe.Az üzletek reklámjai üdék voltak és hivogatóak.
“Kentucky Fried Chicken”-”Mc Donald’s”-”Taco Johns”…Máris vett nekem a nagynéném egy óriási bödön (szó szerint értendő!!)fagyit teli gyümidarabokkal.A házhoz érve az utcán egy bűzösborz boritotta fel épp a kukát,ételmaradék után kutatva.Nagynéném kutyája,Szultán szeretettel üdvözölt bennünket…jóéjt,az első amerikai éjszakádon!Elalvás előtt számold meg a falakat!
(FOLYT.KÖV.)

—————————————————————————————————————————————————————————————————————————-

Utazásaim 2
2007-11-04 14:41

6 HÓNAP AMERIKA

Amerikában 6 hónapig maradtunk.Eleinte Cleveland/Ohioban,édesanyám húgánál s annak férjénél,az ir származású Len-nél.
Kaptam egy kis tengerimalacot, és láttam remeterákokat az állatboltban-ilyen fura szerzetet itthon még évekig nem árultak az üzletek!-és VÉÉÉGRE…levágathattam fenékig érő hajamat,amit addig édesapám sosem engedett meg…s én meg már NAGYON úntam!!!

A Cleveland-i kert  erdőben végződött.Hajnaltájt egzotikus madarak füttyentették a leg kacifántosabb dallamokat a buja,mély nedvzöld lombozatban!A levegő párás volt mint a trópusokon,az embert kikészitette hogy folyton „ragacsos”volt a teste és a meleg is extrémebbnek tűnt igy….
Mivel rövid idő múltán,szüleim és nagynéném közt áthidalhatatlan véleménybeli ellentmondás alakult ki,-a viták nagyon megviseltek!-édesanyám bátyja értünk jött Coloradóból.
Tengerimalacomat,a kis hosszúszőrű „BABYt”ott kellett hagynom-visszavitték az állatboltba,úgyhiszem.Hogy miért nem vihettem magammal!?máig sem tudom.

3 napon kersztül utaztunk a „GREYHOUND”szuperbusszal,prériken keresztül Bizonyos időközönként felbukkant a semmiből egy hipermodern nagyáruház,ahol a busz megállt s be lehetett vásárolni.Láttuk a MISSISIPPIT is!/folyó/
Coloradó igazi vadnyugati kertvárosnak bizonyult.csörgőkigyók,-lovak-cowboyok.A kertből ráláttál a ROCKY MOUNTAINS-szikláshegységre.Oly közelinek tűnt a kristálytiszta levegőben!!!Kirándulások a családdal a szikláshegységben-ESTESparkba,a pick-up truck-kal,ahol életemben először ettem csipset,s megharapott egy csikos mókus „akit”kézből kináltam vele,s-vesztemre!-meg akartam fogni…!….
Kis indiánfalucskák… Jávorszarvas egy  „western étterem kertjében…tűrkizek szanaszét lent az elérhetetlen mélységben…halálkanyar,vérző orr és fájó fej+hányinger-a magasság miatt!
Amerika izgalmas hely volt egy 12 éves kislány számára!
Sajnos,nagybátyám felesége szitotta a családi viszályt,igy szüleim velük is összevesztek+apámnak elege lett abból hogy amcsiban szinte alig hallasz európai kultúráról-igy úgy döntöttek hogy visszamegyünk európába,Dániába,aztán németbe,ahol apám unokatasói éltek évtizedek óta.De a 6 hónap alatt rengeteg élménnyel gyarapodott életem-láttam csodás tájakat,meg kellett tudnom hogy egy amcsi tanár azt hiszi,magyarország ázsia és Bukarest a fővárosa-láttam lakókocsivárosokat,melyek nem igazi lakókocsik,inkább kerekes házak,ú.n.”trayler-házak”-melyeket bármikor arrébb lehet húzni,-ilyen lakópark volt a mi házunk mögött is,át is jártam egy kislányhoz,Kimhez akivel összehaverkodtam ottlétünk alatt.Egy hosszú,lapos traylerházban laktak-ezek mind igy néznek ki-teljes luxus,hatalmas beltér-kivülről ez nem is látszik rajtuk…
Láttam csörgőkigyó levedlett bőrét a kertünkben,karácsonykor dollárjelet(!)a karácsonyfa csúcsán,kábszertől ködösszemű feketét Denver belvárosában,láttam kiégett városnegyedeket Chicagoban,melyek üresen+kisértetiesen álltak elhagyatottan,kormosan,mint valami szellemváros…hisz,az is volt!Én nem szivesen hagytam el USÁ-t de mit tehettem?Újra jött a rettegett repülőzés,és egy ismeretlen ország…ráadásul TÉLEN!Összes “vagyonunk:3 bőrönd.Cél:ködös.(Koppenhága polgármestere még Magyarországon dijazta apám egyik kiállitott kollázssorozatát,ezért apám azt gondolta,ha meglátogatjuk,segit nekünk a letelepedésben.Gondolta…de MÁSKÉNT történt-s ez már (számomra!)a RÉMÁLOM kezdete volt,még igy visszagondolva is elég meredek….!)Csak hó,hideg,sirályok,befagyott viz,élethű próbababák,szép vörös nők,és otthon nélküli csavargás-ez jut eszembe Koppenhágáról,meg a Toblerone-csokiról…hogy miért?Erről kicsit később…!
————————————————————————————————————————————————————————————————————————
UTAZÁSAIM 3.:Dánia,Kiel,Lübeck-és egy titokzatos segitő…
2008-09-08 07:38

Folytatom gyerek-és kamaszkori világutazásom történetét…..

Dánia,hideg,hó és sirályok

Dániában egy hotelben laktunk.Édesapám mint művész,dijazva lett a Koppenhágai polgármester által,még magyarországon-igyhát gondolta,az pozitivan fog hozzáállni ha meglátogatjuk.
Sajnos,nem igy lett…megkerestük az urat.Tél volt,hideg,a viz felett erőszakosan vijjogó sirályok keringőztek(azóta útálja faterom a sirályokat)A polgármestert megtaláltuk s elsőnek minden biztatónak tűnt:egy kastélyban lakott-kijött egy biborvörös selyemköntösben és beinvitált lakosztályába.Megmutatta művészeti gyűjteményét(eredeti Picasso&egyéb “csekélységek”!)meg a szaunát,meg a miegymást,s meghivott másnapra-menjünk át,majd segit a letelepedésben,stb.
Másnap át is mentünk…csengettünk…vártunk…SEMMI!Újra próbálkoztunk…megint semmi!Egyszercsak faszikám kinéz kastélya ablakán-apám felnézett,széttárta karjait,hogy akkor most mi van?-ám a polgármester “úr”NEM nyitott ajtót…ennyi volt!A Dán hatóságok nem adtak letelepedést,a bevándorlóhivatal várójában odajött egy ember s újabb mostoha sorsról tanúskodott:fotókat mutatott magáról mint menő cirkuszos-”most meg ide járok szociális segélyért!”mutatott keserű mosollyal a hivatal ajtajára…mi meg elhagytuk Dániát,ahol szép eredeti mahagónivörös nők és vijjogó sirályok élnek,s ahol az odavezető komp-úton ,még reményekkel teli,utolsó filléreinken a legfincsibb TOBLERONE-csokit vettük…azóta erről is Dánia jut eszembe!
Igenám?De hova-tovább?…..

EMLÉKFOSZLÁNYOK
Ami közvetlen Dánia után történt,olyannyira káosz volt hogy csak “foszlányokban”emlékszem…a lényeg,hogy addig biztonságosnak hitt kis világom összeomlott,nem volt otthonunk,célunk mégúgy sem-tél volt,hideg -s mi ott voltunk egy vadidegen országban…a nyelvet sem beszélve…Németben,ahová Dániából átmentünk…képek villannak fel lelki szemeim előtt:didergő nyulak a behavazott bokrok alatt a vonatról kifele nézve.Órákig várakozás a senkiföldjén a vonatban,ismeretlen okok miatt.Bármily hihetetlen:pingvinek az északi tenger partján.

Kiel,-kihalt vasútállomás,süvitő szél.Döglött ragadozómadár a kukában.Jegyautómata az üres és hideg váróteremben.Apám szavai:”Lübeckig elég a pénz…oda utazunk!”
Lübeck?Végülis,az is van olyan jó mint bármi más!Tökmindegy,igy sincs konkrét cél.Lübeck,éjszaka.Legalább minusz 10.A hó elkezdett esni. Rendőrség a”magyarházba”irányit.Nem találjuk meg.”Szeretetotthonból”kirúgnak:nincs hely,talán a gyerek maradhat…?!”-Anyám kiakad…
Előrehaladás a kihalt utcán:apám felvesz 2 bőröndöt-előreviszi-én odaállok melléjük,mig visszamegy a 3.-ért…újra felvesz kettőt,előreviszi-én mellé-visszamegy harmadikért…ésigytovább!Anyám kétségbeesetten felemeli karját s igy kiált:”ISTENEM!!!MOST SEGITS!!!”…s megtörténik a csoda.a semmiből óriási Merci gördül ki,-megáll mellettünk.Jóképű középkorú “playboy”dugja ki fejét az ablakon…mindez oly kisérteties ebben a nonszensz szituban,hogy szinte teketóriázunk:beszálljunk-e…?Ki ez az ürge?

Végül,jobb hijján,nincs más választásunk,s a Merci elindul velünk némán egy ismeretlen cél felé…

WULFF,A MEGMENTŐ

..a kocsi elindult velünk a ködös és a kisérteties utcákon,egyre kijjebb a városból…mivel németül NEM beszéltünk,némán ültünk az idegen autójában…aki csak egyre kijebb hajtott ismeretlen cél felé…apám magyarul meg is jegyezte-vagy csak utólag mondta el?-már NEM emlékszem!!!-hogy az is megfordult a fejében:ha ez valami perverz őrült,fejbe kell vágnia-s csak azon filózott,mivel…!?
De a dolog azért nem volt ilyen drámai…egyszerre a férfi megpróbált velünk kommunikálni-angolul.Annyit megértett apám,hogy őt Herrn Wulff-nak hivják,igen :ABBÓL a Wulff családból,a vokkerwulff repülő gyároséból… ő akkor még gyerek volt ,később -mivel elitélte a fasizmust-délamerikában települt le,ahol elvett egy szép kreol nőt aki viszont már meghalt-s ő sosem áll meg stopposoknak mert gazdag és fél hogy kirabolják,meg amúgy sem-de anyám alakjáról hirtelen beugrott az ő felesége…úgy érezte:meg KELL állnia!-ő marcipángyáros és elvisz a gyárába aztán megpróbál szállást szerezni nekünk….
A kocsiból telcsizett,ide-oda,annyit értettünk hogy valami “széplábú nőcit”hivogatott…aztán,egy nagy gyárépületnél megállt….

Ez egy óriási marcipángyár volt,Wulff leültetett az irodájában.Engem meg körbevitt hogy megmutatja a gyárat…egyszer meg akart csókolni,én megijedtem mert azt hittem akar VALAMIT…(ki tudja!?)mire nevetett és békén hagyott.Aztán,adott nekűnk marcipánt,300 márkát és azt mondta most elvisz egy hotelbe ahol alhatunk.
Apám elővett a bőröndből egy általa készült kerámia faliképet-és hálából odaadta Wulffnak,mire ő feltette a falra és igy szólt:”…tudod,ha egyszer erre jártok újra-ez még mindég ott fog lógni!!!”
——————————————————————————————————————————————————————————————————————————

UTAZÁSAIM 4 : HAMBURG,-ATOMBUNKER
2008-09-12 09:57

HAMBURG

Wulf kifizetett számunkra egy hotelt aztán eltűnt az életünkből.Hogy innét aztán hogyan keveredtünk pont Hamburgba,-már NEM emlékszem.!Valahogyan ott kötöttünk ki. K*rva nagy tél volt,hatalmas hó esett le ezért a vonatok leálltak,nem mentek tovább.A Hamburgi “Bahnhofmission”-ba(vöröskeresztes segélyszervezet,adnak meleg teát,kaját)mentünk,ahol legalább jutott egy kis meleg lötty a gyomrunkba.Volt ott 3 arab faszi is akik valami papirt mutogattak apámnak,miután engem,gyereket megkináltak banánnal-amin valami olyan állt hogy az országuk minden tettükért felelősséget vállal(talán terroristafélék lehettek!?)-és apámat csalogatták,hogy minek?hova?nem értettük mivel sem ők-sem mi nem beszéltünk németül,csak tört minimális angol tudással birtunk-mindannyian!Ezekután-SZERENCSÉNKRE!mivel a vonatközlekedés leállt a hó miatt,a vonattársaság úgy szállásolta el a rengeteg hoppon maradt utast,hogy megnyitották a kikötő melletti atombunkert-ide menekitették az embereket,teljes ellátással mig a vonatok újra el nem indultak..
Én meg totál besz*rtam mert azt hittem,kitört a háború!!!Mi nem tartoztunk ugyan hoppon maradt utasok közé-de abban a káoszban KI kérdezte ezt!?A Bahnhofmissziósok azt hitték,-s mi meghagytuk őket ebben a hitükben!!!Igy aztán következett a GOING UNDERGROUND-fejezet,mely emlékezetes 3 napja életemnek…

ATOMBUNKER-atomháború nélkül!

Szóval,mindenki le a bunkerbe…!

A német vöröskereszt meg a “Bahnhofmission”faszán megszervezték,hogy a pórul járt utasok semmiben sem szenvedjenek hiányt-hoztak meleg teát,kaját,ágyneműt….az iszonyatosan mély bunkerben dübörögtek a levegőztető készülékek,hatalmas robajjal mint valami hömpölygő,dühös tenger.,..itt láttam először csajt orrbavalóval:egy szinesbőrű férfi szőke,fehér feleségénél aki afrikai ruhát hordott meg egy pici arany diszt az orrában…nekem akkor még szűz volt a testem tetkóktól és piercingektől,de már akkor,12-13 évesen is nagyon tetszett…Akkoriban még hosszú barna hajam volt ,persze mit várjon az ember egy ennyi idős gyerektől…?!
Eleinte bepánikoltam odalent mert azt hittem VALÓBAN háború van…mivel amúgy is volt háború-fóbiám,hát gondoltam,becsapott a ménkű-pláne,hogy a “dajcsok”oly serényen szervezkedtek,terelték le a jónépet mint a birkákat,kis vöröskeresztes egyenruhákban…elég rémisztőnek tűnt!Érteni nem értettem,mit beszélnek…
A szar idő miatt a hiradó stábja is lejött a bunkiba és kérdezgette az utasokat.Apám is nyilatkozott,tört angolsággal-elmondta hogy magyarok vagyunk és nem megyünk vissza magyarországra-”communism-NO WAY!!!”(kommunizmus?Semmiképp!)mondta apám.,ugye,akkor még az “átkos”tombolt idehaza…Engem is lefilmeztek,ezt már akkor ku*vára élveztem,pedig annyiból állt az egész,hogy a kezemmel kitámasztottam magam a bunker vaságyai közé,-hintáztam egyet-majd leugrottam.És egy picit játszadoztam kedvenc játékommal,az agyonnyüstölt “Kacor”-cicámmal…(szegényke.,vajh hol lehet MOST?Bizisten nem tudom…!)Kacor kék-fehér cica volt és még magyarországon vette apám…
Igenám:de ha elolvad a hó s a vonatok újra indulnak:hova tovább?!
Számunkra ITT kezdődött a baj…!Mig másoknak megvolt az uticéljuk,nekünk FOGALMUNK SEM vOLT,hová….
A feladat tehát fel volt adva…
—————————————————————————————————————————————————————————————————————————–

UTAZÁSAIM-5:Mülheim a.d.Ruhr
2008-09-16 11:03

Mülheim a.d.Ruhr:
Péter & Toncsi

Szüleim utolsó filléreiken feladtak 2 táviratot- majd vártuk a csodát:egyet apám unokanővérének,Stuttgartba.,-egy másikat egy réges-rég ködbe-és feledésbe merült Úrnak.,aki még édesapám előtt udvarolt anyámnak,és nem is tartották a kapcsolatot…cimünk a Hamburgi Főpályaudvar volt…
Előbbi elutasitó választ adott,ám az ex udvarló kedvesen meghivott magához,a Ruhrvidéki Mülheim városába és mellékelt 300 márkát is…ha jól emlékszem,ennyit.Minden esetre:küldött pénzt az útra!

Igy hát Mülheimbe utaztunk,mely egy igen szép és barátságos kisvárosnak bizonyult.Mikor odaértünk,Péter nem volt még otthon,igy csavarogtunk kicsit a városban,ami nem volt túl kellemes mert csavart az orrom,val’szinűleg megfáztam…de legalább révbe értünk az utóbbi idők megpróbáltatásai után!!!És vendéglátónk is megjött idővel…
B.Péter-igy hivták az urat!-…hm…”kissé”(…)bogaras ember volt.Ez abban nyilvánult meg,hogy irdatlan konzervmennyiséget halmozott fel az ágya mögött egy függönnyel eltakart helyen,mert meg volt róla győződve hogy jön  a világ vége!Ezzel csak a főbérlőnek,Herr n Knaufnak tett jót,aki-Péter távollétekor-vigan dézsmálta a vésztartalékokat…
Esténként a „Vak Ifjú”jóslataiból olvasott fel nekünk,melyből kiderült:jön a 3 napos sötétség,mikoris a Sátán az utcákon fog kószálni és ellopja a gépkocsikat.Ezért,le kell engedni a benzint,igy szegény ördög kénytelen lesz gyalogszerrel közlekedni….mi majd megpukkadtunk a röhögéstől,ám ő halálos komolysággal+megrendüléssel adta elő ezeket a jövendőléseket.
Hát,igen…nagy az Isten állatkertje!
Egy ideig Péternél laktunk,jártuk vele bőszen a templomokat/muszáj volt!/jó sok Raviolit ettünk (a konzerv-gyűjteményből!)és megismertük plátói szerelmét,a magyar vénkisasszony Toncsit is,a nagyorrú hegedűművésznőt.S végignézhettük kettejük gyermeteg testiségtől mentes románcát,flörtölését…amin-bevallom!-jót szórakoztam.Később rengeteg gúnyrajzot készitettem kettejükről,-pornográf jellegűeket!-melyeket úgy kellett belapátolni a szekrénybe ha felbukkantak:nehogy véletlenül meglássák!
Megismertük Pistát,a homoszexuális magyar lelkészt/róla is sok karikatúrát rajzoltam,persze szexis neccharisnyában!/meg egy szakácsból lett önjelölt „jóst”is,aki megjövendölte hogy apámat háborúban fogják meglőni…
Végül Péter szerzett nekünk egy albérletet egy házban a Friedrich strassén, ami bordélyházként működött.Alul 2 disco meg egy kugliterem volt ,felettünk szobák lányokkal,s naponta történt valami zűr.De szerinte ez a  világvége szempontjából „védett ház” volt,mert a MADAME minden délben telefonon felhivta a barátnőjét és elmondott vele isten-tudja-hány miatyánkot….