Félix- ENDART- és “szökés”a zöld határon
Zdenek Félix művészeti menedzser ,igazgató volt,és miután több bemutatkozó levelet küldözgettünk szét az országban,kiváncsi lett s meglátogatott bennünket.
Épp akkortájt tombolt az “újvad”festészet,expressziv ART BRUT-stilus. Én is e vonalat próbáltam követni,apummal együtt is festettünk nagyméretű “vad”képeket.
Félix jött-látott-és BEJÖTT NEKI! Azt mondta,lát bennünk “spirituszt”,és szivesen támogat:de csináljunk több képet,amiből komoly tárlatot lehet rendezni.
Elvitt minket Kölnbe,megnéztünk több kiállitást és virslit is ettünk…
Ekkor láttam a Berlini END-ART csoport képeit.,nagy durva papundeklire festett (odahányt…) képek,melyeken olyan témák voltak láthatóak,mint pl.óriás orditós amőba forma -csecsemők,akiknek testébe igazi cigarettacsikkek voltak elnyomva.,s ez nekem természetesen nagyon tetszett! GYŰLÖLTEM a hagyományos,komor múzeumok komoly csendjében áhitattal csodált mestermunkákat.,NEM- nekem avantgard LÁZADÁS és BOTRÁNY kellett,anarchia-amit az ENDART csoport teljes mértékben ki is meritett!
Félix aditt némi lóvét hog ytudjunk alkotni,készülni a nagy tárlatra…..amiből aztán végül SEMMI sem lett.,mert továbbléptünk,egy kalandos út során Franciaországba..aminek a vége AUSZTRIA-és MAGYARORSZÁG lett-egy teljes évre……!!!!
Történt ugyanis ,hogy mutterom már nem nagyon birta a dolgokat,meg egyáltalán….már nem is emlékszem,miért- szóval,egy szó mint 100: Franciába indultunk!
Spittler pszichiáter-doktor nejét fűztük meg,vigyen el a “zöld-határra”,ahonnan aztán észrevétlenül gyalog továbbmehettünk franciába! Németet-jogi viszonyaink miatt-ugye,nem hagyhattuk el még mindég…..
Összepakoltunk mindent,illetve dehogyus:a LEGSZÜKSÉGESEBBEKET!-Carolát a törpenyulat szabadon engedtük a Gruga-Parkban ahol több nyúl is éldegélt.,és nekivágtunk a nagy útnak!
Egy nem őrzött zöld határ-résznél kitett minket Spittlerné,majd ő arra-mi meg erre: nekivágtunk nehéz válltáskáinkkal a határvidéknek.,keresztül réteken és bozótos helyszineken. Egy bokros részen,elégettük német ideiglenes személyinket- mely semmire sem volt jó csupán személyazonosságunk bizonyitására!- de volt úgynevezett “konzuli útlevelünk” ,amit még Németben kértünk meg a magyaroktól,mivelhogy mi ugye disszidáltunk ugyan -de NEM kértünk politikai menedékjogot,ezért a magyar állam ellen nem követtünk el semmi hűtlenséget- ezért megpróbáltuk,hátha adnak:megkérvényeztük-s adtak is! /ez a magyar rendszerváltás előtt volt,közvetlen…/
Aztán,csak mentünk….mendegéltünk…cseppet sem feltűnően (…..) át a határvidéken,3 vadidegen,láthatóan malhásszamár pakkal…….
Elérve egy kis faluhoz ill.városkához,hirtelen bekanyarodott elénk egy határőr kocsi s kiugrott belőle pár egyenruhás Monsieur….svége lett a menetelésnek meg az az édes álomnak-egyenlőre!..
