Franciáktól-Budapestig
A francia zsaruk -mert azok voltak az egyenruhások-beültettek minket tehát a kocsijukba és egy rendőr-örsre vittek. Bizonyára a falusiak köpték be nekik hogy 3 idegen közlekedik nagy táskákkal s ezt „gyanusnak”találták…. Mi nem beszéltünk franciául, de ők asszem valamelyest németül-merthogy határvidék volt!-minden esetre bunkók voltak. Mi mások is lehetnének rendőrök?! Mikor odaértünk az őrsre,apám-mig a zsernyákok nem figyeltek- megpróbálta gázpisztolyát a zsebéből a táskába súvasztani,nehogy azt higyjék hogy azért van nála zsebben mert támadni akar-ám az egyik szemfüles kis őrszem ezt észrevette,sTIGRISUGRÁSASAL rontott apámnak a másik szobából,nekiba**ta a falnak,kitekerte a kezét, míg nagy nehezen megmagyaráztuk neki hogy nem az életére törtünk….végig azt hadarta hogy „Cartouche!Cartouche!” /töltény/ Azt hitte az Istenadta hogy ez bizti valódi fegyver s mi terroristák vagyunk akik ki akartuk nyirni… A falon egy plakát hirdette: „-Lépjen be Ön is a Francia Idegenlégióba!-” helyben voltunk. Mint a filmeken! Aztán,átvizsgálták a cuccainkat- igencsak elcsodálkozhattak merthogy apámnál főleg a művészeti alkotásaihoz használt kis tárgyak-levágott babalábak,is kövek, csontok,apró tükördarabkák stb.-voltak. Biztosan elmebetegne néztek minket…. Karjainkat,vénáinkat is megvizsgálták,nem -e heroinista narkósok vagynk. A baromarcúak!!!! Igaz az egyik zsarunak szép zöld macskaszeme volt , /el is képzeltem amint megerőszakol !/ ,de amúgy semmi jóindulat nem szorult belé…. hogy rohadtak volna meg! Végül nemigen tudtunk zöldágra vergődni velük ,mert hát nem volt semmi nekik megfelelő papirunk,igy legálisan nem lehettünk ott. Visszavittek a görények a német határra aztán ott letettek…..hiába volt minden sirás-rivás,ravaszodás: CSAK nem engedtek tovább Párizsba! Így hát, fordulópont előtt álltunk: döntenünk kellett!!! Németbe már nem akartunk visszamenni,ezért aztán Ausztriába mentünk ahol egykori régi ismerősünk, régi Hűvösvölgyi szomszédunk ,Strahl lakott családjával. Még réges-rég disszidáltak ,mikor mi még nem is gondoltunk rá,s olykor meglátogatták Magyarországot,ilyenkor én mindég átmentem játszani a gyerekeikkel. Bele is voltam esve a szép tejfelszőke Istvánkába… Nem tudom már pontosan ez hogy zajlott le , hogy találtunk rájuk vagy miként jutottunk el hozzájuk: ez kiesett,s hazudni nem akarok. Minden esetre megtaláltuk őket,és miután dumcsiztunk egy sort- fiúk Istvánka azóta csúnya pattanásos Istvánná cseperedett s cseppet sem hasonlitott az angyalian szép kisfiúra aki egykoron volt!- végül úgy döntöttünk hogy lesz ami lesz,visszamegyünk Magyarországra….végülis volt konzuli útlevelünk,-NEM mert „spicclik”” voltunk vagy konzulok hanem mert -mivel mi Németben NEM politikai menedékjogot kértünk hanem németesitést- a Magyar Állam nem neheztelt ránk s mikor egyszer még németben „próba-szerencse” alapon, hátha jó lesz még valamire-apum megkérte a Magyar követségtől-s ők megadták a konzulit! Tehát ,hosszú Nyugati pályafutásunk után ,épp a rendszerváltás küszöbén-(előtt)-újra Magyarország felé vettük az irányt!!!!
Kocsival utaztunk Magyarország felé. Mikor beértünk az országba, nekem a legjobban a templomtornyok tetszettek . Különösen vidéken a vidéki kis templomotornyok! A Turulmadár-szobrot messziről élő sasnak néztem. ..Történelmi jelentéséről nem sokat tudtam, s nem is nagyon érdekelt- más világban éltem,a sajátomban.
Nagyon fura volt hosszú évek után megérkezni gyerekkorom helyszinére,Budapestre, látni a Váci utcát,a Duna hidjait, -hazámat melyet tök idegennek éreztem….hisz totál más világ volt mint nálunk „otthon”,Németben. Másként öltöztek az emberek, más volt a mentalitás, más volt minden….én meg 12 éves koromban hagytam el az országot,azóta nem is jártam ott. Személyiségem legaktivabb fejlődési szakaszát,kamaszkoromat -Németben éltem át…
Nagymamámékhoz mentünk először,aki a Városház u.10-ben lakott,a Pilvax-Házban,a IV.emeleten. Ott lakott még a nagybátyám-apum testvére- „Dagi”,-és a neje,Annus/Ani-aki afféle igazi „Annuska”volt,a szó legrosszabb értelmében. Útálta is ha Annusnak hivták,Aninak kellett szólitani…Keszeg vékony és rezzenéstelen nő ,akinek „visszhang-betegsége”volt: ha mondtál neki valamit,az utolsó szót mindég megismételte. Pl.”De jó az idő!”-akkor:”Idő!” Olyan hivatalos modora volt,mint aki valami fogadáson leledzik. Biztos megszokta,jártak ugyanis fogadásokra folyamatosan mert Dagi katolikus iró volt meg költő meg műforditó,meg ki tudja, mi még, – s folyton utaztak mindenfelé, püspökök gyűrűit csókolgatta amikről töménytelen fotó készült amiket aztán diaként mutogattak boldog-boldogtalannak.,-meg Kóreába,Kinába utazgattak, volt kigyópálinkájuk, legyezőik stb.meg hozzájuk is jöttek minden felől,ferdeszeműek meg orosz újságirók,a TASZ-tól meg mittudomén még kik….ilyenkor Annus kis szendvicseket és sajtos tallért készitett,előkerült az a bizonyos kigyópálesz is,és Dagi sikeresen berúgott a különféle vendégekkel….
Ezidőben illetve ezután aztán ,ingáztunk Ausztria és Magyarország közt….ugyanis apum tesója-”Dagi”!- adott egy cimet Bécsben, egy úgynevezett „Iskolatestvérek” nevű keresztény felekezet cimét akiknél lehetett lakni,s jó ideig ott is tartózkodtunk…. ennek külön fejezetet fogok szentelni mivel igen komikus-és TRAGIkomikus!-dolgok történtek velünk ott is (hol NEM!?)-ámde,kimentünk egykori Hűvösvölgyi házunkba is ,ahol 12 éves koromig éltem gondtalan gyermek éveimet,s ami disszidálásunk után először unokatesóm ,majd később annak elvált asszonyának a tulajdonába került, ezért aztán mostoha és háborús jogi körülmények uralkodtak ott mikor mi hazatértünk -aminek az lett a vége,hogy rendőrök dobtak ki a saját egykori házunkból,ahol egy szobát ugyan jogosan megtartott az unokatesóm de az elvált neje feljelentett(e) hogy oda engedett minket és mi szivtuk meg a hülye családok hülye háborúját-.mint mindég!( gondolom senki sem csodálja hogy GYŰLÖLÖM az emeriséget,hisz mindég ilyen pitiáner dolgokat éltem át, – hogy nekem közöm sem volt hozzá de mégis rajtam csattant az ostor,tehát emberútáló lettem,joggal!)
Előtte Miskolcon is jártunk,Pataki János festőművésznél aki szüleim ősrégi barátja volt- egy bohém festő, akinek lakása nagyon egyedi és különleges volt s mindég érdekes állatai voltak- róka,holló,kacagó gerlék…..János élt sokáig Párizsban ,nagy kalapokat és testhez simuló vörös selyemgatyát meg hasonló extravagáns szerkókat hordott,nagy nőcsábász volt de úriember- s nem ku*vapecér-módra.,-kinézetre olyan volt mint egy szép néger táncos,aki kifehéredett,s a mentalitása is az afrikai ill.jamaicai feketékre hasonlitott…..nagy bulizós-bandázós fazon volt aki karnevált varázsolt a szürke mindennapokból s mindent,még a leg trágárabb szitukat is méltósággal tudott előadni…
Tehát,Miskolc…erre részletesebben kitérek a következőkben!!!
