Miskolc majd Bécs
Miskolcon csodámra jártak,János körbevitt s megmutatott minden szomszédjának,hogy hogy is néz ki egy németből hazajött punkos kis művészcsaj….felvágott velem. Lakásában egy olyan ágyban aludtam ami egy hatalmas barokk képkeretbe volt beépitve.Mindenütt festék és olajfesték meg terpentin-illat, ecsetek, fotók, művészi tárgyak, kitömött állatok , koponyák.
János neje rendőrségi fotós volt,aki bűnügyek helyszinein készitett fotókat. Ezúttal azonban rólam készitett akt-fotókat,fekete-fehérben.Művészi s nem erotikus felvételekre kell itt gondolni -hisz szüleim is jelen voltak! Amúgy is olyan vékonyka kislány-testem volt hogy nemigen lehetett erotikusnak felfogni….
Közben János kitalálta hogy nekem össze kell jönnöm egy ifjú és igéretes festőművésszel,Andrással….én elmentem egy diszkó-féle kultúrházba táncolni,János utánam küldte Andrist ismeretlenül,kezében egy táblával,melyre az volt irva:”Szeresd!”- de nem találtuk meg egymást. Illetve hát,ő nem talált meg engem! Helyette belezúgtam egy -apum szerint rosszarcú – roma srácba akit aztán apám rúgott ki mellőlem. Fiatal srác volt ,csibészes arcú ,de hát azért annyira nem volt komoly a dolog,senki se gondolja,tán 2-X ha taliztunk és semmi sem volt köztünk.
Aztán mégis megismertem Andrist is valahogy Jánosnál, Braun András -mostmár neves- festőművész, akkor még kisképzős-vagy főiskolás?- aki Jánoshoz járt szakmai tanácsokért. Szemüveges fiatalember, NEM az esetem, -de azért el-el járogattam vele később a Pesti éjszakába iszogatni meg a Kisképző műtermeibe,Szentendrére,ide-oda.. Utólag derült ki, hogy hajszál hijján kerültem el a kisképzőn azt a Szilágyi Lackót, akivel ÉVEKKEL és EZERNYI SOK UTAZÁSSAL később taliztam tök „véletlenül „ (sorsszerűen!!!) Pesten a Madách-téren s aki aztán férjem s életem szerelme lett….azóta sajnos elhunyt.
Akkoriban mikor Andrissal „kavartam”,ő épp kórházban volt de láttam is festményét az egyik műteremben ami nagyon tetszett,ismeretlenül is.Temetőt ábrázolt az esőben,absztakt expressziv kép volt,s én New York-i utcának néztem…! Hogy temető az esőben az csak akkor derült ki mikor évtizeddel később megismertem Lackót s meséltem neki a sztorit….
Miskolcon minden áron kecskebéka combot akartam enni,ennek örömére János a Tiszában levadászott nekem egy békát amit aztán el is készitett nekem…sajnálom a brekuszt és ma már tuti nem engedném hogy a kedvemért életét veszitse ,de ez akkor -akkor volt,és finom volt a combi! János előtte a fején a még élő brekusszal pózolt,aztán a fotóra ráirta hogy „Chooz-Lee”(Csuzli) mint „művésznevet”,miután úgy nézett ki a képen mint egy kinai császár….
Nagyon dewpis voltam mikor eljöttünk Miskolcról mert nekem annyira bejött az egész atmoszféra: NEM volt kedvem visszamenni Pestre! Ám visszamentünk….Hűvösvölgybe ha jól hiszem,aztán onnét el,miután a „kedves” család rajtunk keresztül rendezte jogi vitáját,értsd: az volt a „hála” hogy nyugatra távozásunk után általunk hozzájutottak családi házunkhoz,hogy miután mi hazajöttünk és ÁTMENETILEG a ház egyik szobájában húztuk meg magunkat,ránk hivta a ribanc elvált nej a zsarukat!!!!
Sebaj,ma már nem él,és amúgy is egy testi-értelmi fogyatékos gyereke volt aki vele egy időben patkolt el később: Isten Nem bottal ver!!!Hehe!
Aztán,ezek után következett BÉCS!-
BÉCS
Bécsben egy lejtős utcán lévő keresztény házba mentünk. Egy nagyon jólesően -nyomasztó, gótikus hangulatú hűvös félhomályos,sötét termekből álló épületbe ahol érdekes ,baljós figurákkal találkoztunk: pl.némasági fogadalmat tett apácával, furcsa komornyik-szerű fazonnal…meg hasonlók. A helyiség ahol elszállásoltak,fűtetlen volt,jó nagy, s hideg.,-kint nagy hó volt és kemény minuszok.
Közben ,a rádión ráleltem valami dögös UNDERGROUND zenei műsorra,amely BAUHAUS-t nyomatott, meg hasonlókat- nekiálltam rajzolni és persze magnóra vettem közben a fasza zenéket. Volt egy különös romantikája a hidegnek,a zord sötét barátságtalan helyiségnek és eme dark zenéknek,-úgy éreztem magam, mint aki megérkezett egyenest Drakula-Gróf kastélyába!
Mivel akkortájt főleg erotikus-pornográf képkavalkádokat rajzoltam, ezeket el kellett rejtenem hiszen mégiscsak Isten embereinél laktunk….ez bosszantott de végül azért csak megpróbáltam kevésbé perverz dolgokat a papirra vetni.
Sajna, ott lakni hosszabb távon nem lehetett, igyhát megadtak egy másik cimet,ahol el tudtak bennünket szállásolni. Egy zeneiskola ,ahol voltak ágyas kis szobák (papi lakok?), meg kápolna is. Apámékat s engem egy szűk hosszú régies hangulatú folyosó 2 oldalán lévő kis szobákba költöztettek be-külön!-és minden reggel korán misére kellett mennünk….mert hát hogy,a papok vendégszeretetét élveztük,illett ugyebár. Kint ,a hajnali kékesfehér havon fekete pingvinruhás apácák suhantak tova,mint megannyi kisértet….a zárt ajtók mögül zongoraszó hallatszott ki,s minden délben mennyei lakomában volt részünk,mikoris az iskolatestvérekkel-papokkal együtt fogyasztottuk el a felső 10-ezernek kijáró ebédet…
A fő-fő lelkészt Severin-atyának hivták,s magyar volt. A többiek osztrákok. Severin Atya öreg és megátlakodott atya volt,aki folyamatosan „csicskáztatta” a szerény,ebédet osztó kis apácát: hol hidegnek,hol sótlannak találta a tökéletes izű levest,és parancsolgatott neki hogy melegitse meg újból vagy hozzon még fűszert vagy…mittudomén! Közben csámcsogva evett,mint egy kutya aki mócsingos húson rágódik,s ezt apám tökéletesen tudta utánozni: ennek az lett a vége,hogy minden ebédnél kinkeservvel fojtottam magamba a kitörni készülő röhögő-görcsöt ahányszor az atya enni kezdett.,-merthogy, minduntalan eszembe jutott faterom,amint utánozza őt…
TV-t néztünk,zabáltunk s el csevegtünk a papocskákkal ebéd közben: volt egy testes-kövér kedélyes életvidám atya akit különösen érdekeltek az okkult témák, az ingázás stb.jó fej volt. Egy másik nyurgább testvér tetszett nekem,azon filóztam de jó is volna elcsábitani,s direkt ultraszexis szerelésben mentem a misére…..jó testhez állóban!
Na,a mise…..rémes volt oly korán kelni,de apum ekkor is megtalálta hogyan nevettethet meg ,ugyanis lelkesen utánozta a miséző papot, ami újra csak röhögő görcsökre késztetett s ingerelt,mignem végül szinte folyton erőknek erejével tartottam vissza-több/kevesebb sikerrel!-a nevetést a testvérek jelenlétében….
Itt szintén ráleltem egy klassz alter-zenei műsorra a rádióban,a Blue Danube Radio frekvenciáján: ahol SISTERS OF MERCY-t meg KATE BUSH-t és egyéb sötét zenéket játszottak. Így hát.,el voltam mert újra megvolt a saját ismert kis mikro-világom,s nekiálltam rajzolni apró szobámban,továbbá naplót irtam titkos irással,nehogy az atyák és testvérek el tudják olvasni,miket irok…./van egy saját titkos irásom amit én találtam ki,az ABC betűit különféle jelekkel helyettesitem! Ezt később ef Zámbó is felhasználta az egyik zenei plakátjukra ,a Happy Dead Band-del!/
Szüleim közben azon mesterkedtek hogy hogyan lehetne megvetni a lábunkat Ausztriában: melót találni,pénzt keresni s lakni valahol!
