Paranoiás atya, visszatérés Budapestre

Bécsi BÁL – ISTVÁN A KIRÁLY -ÉS A PARANOIÁS ATYA ESETE

Részletesen már nemigen emlékszem mindenre, meg mi hogyan volt sorrendben. Az biztos hogy egy giccsfestő fazonnál és egy hosszú köpönyegbe bújt jósnál-és mágusnál is jártunk, akik állitólag segiteni voltak hivatottak,- de aztán végül nem lett belőle semmi. Ugyanitt, az Iskola Testvéreknél éltem át egy mindaddig /s mind azóta!/ csak FILMEKEN látott felső 10-ezres bált is. Az iskolatestvéreknél volt valami ünnepély,este.

Hosszú báli ruhákban,uszályokba öltözött milliomos „grófnők” libegtek tova körülöttünk, legyezővel,bársony kistáskákkal, parfűmködbe burkolva affektálva rúzsos ajkaik mögül- gyöngyházszin-arcbőrrel,valódi igazgyöngy nyakékekkel felturbózott mély dekoltázsaikon. A pasikra már nem emlékszem,de ficsúrok voltak azok is- a javából! Én szívem szerint igencsak közéjük engedtem volna egy szedett-vedett bőrszerkós-taréjos punk-galerit Martens-bakancsban patkánnyal a vállukon mert rühellem az ilyen felvágós arisztokrata bagázst- holott én is arisztokrata család sarja vagyok. De ez a világ tőlem távol áll!

Severin Atya áthivott minket magához esténként. Feltette lemezen az ISTVÁN, A KIRÁLY-t -s minden szám előtt édesanyámnak fel kellett olvasnia az épp hallgatandó dal szövegét érthetően, hogy az atya is értse: miről is van benne szó? . Anyám végighadarta hogy „István-István-István!” meg „Koppány-Koppány-Koppány!” stb . Mire az atya rászólt,hogy lassabban-érthetőbben!. Utána az öreggel „Neunolni” kellett.,ez egy kártyajáték. Elvolt mint a befőtt ,én meg hullára untam magam. De hát muszáj volt,az ő vendégszeretetüket élveztük,-vagy mi!

Aztán, az öreg elkezdett nekünk példabeszédeket mondani….no,NEM keresztényit. Hanem,hogy őt bizony,üldözték a kommunisták. És ,hogy egyszer fekete autóval fekete ruhás emberek ejtették foglyul meg kémkedtek utána,és senkiben sem lehet megbizni hogy nem kém-e. Mert bizony, még a színes TV működését is kikémlelik a rafkós komcsi ügynökök s egyesek családnak adják ki magukat- miközben valójában SZUPERKÉMEK! Egyszóval, rátört az öreg szarosra a paranoia s RÁNK célzott -mint szuperkém-családra.

Elkezdett áskálódni ellenünk, a többiek meg mind az ő felügyelete alatt voltak- pedig talán már bejöttek volna a dolgok .De a sors MEGINTCSAK belecsulázott a finom levesünkbe,-NEHOGY MÁR egyszerűen menjenek a dolgok! Végül,nem tehettünk mást dmint otthagytuk őket. Apám még búcsúzóul irt pár sort egy papirra- „Kopogtattam de nem nyittaték meg!”-s odatette az öregnek: legyen csak lelkiismeret furdalása! A vén majomnak…

Igyhát, nem maradt más mint a Magyarországra való végleges visszatérés.(ami mégsem volt végleges,de mi ezt ekkor még nem sejtettük…)

—————————————————————————————————————————————————MASZEKOLÁS,- GALÉRIÁK-DÉSI HÚBER RAJZKÖR-

Magyarországon egy régi ismerős családnál (akiknek a rokonuk , a csaj tesója volt a Gergely Péter aki utánunk disszidált Németbe s anno nálunk lakott egy ideig-a „seggfej!”-(R.I.P.) az apja meg a komcsi iró aki Németben meglátogatott minket,még Mülheimben.) egy vállalkozásba keveredtünk bele. Ők pólókat gyártottak, -szita nyomattal különféle vicces mintákat nyomtak egyszinű pólókra:, pl.a mell-részre napszemüveg-mintákat meg csillogós női fejeket,stb.- ez akkor nagy divat volt. Ez volt a KFT-k és maszekok ideje,”hőskora”. Mindenki lelkes volt és beindult a rendszerváltás idejében. Épp a neonszinű pulcsik és mintás pólók voltak divatban, a Modern Talking meg a strassz-ékszerek.

Eljártunk hát Gergelyékhez Hűvösvölgybe, -közben nagyimnál laktunk a Városház utcai PILVAX-házban. Óriási családi házuk kész műhellyé alakult át., s pólókat nyomtunk-terveztünk- csomiztunk. Jó kis korszak volt, dőlt a lé,szabad voltam és pénzes. Ekkoriban volt egy kegyetlen tüszős torokgyulladásom, mikoris injekcióra kelett járnom mert ÚGY megdagadt a mandulám, hogy majdnem megfulladtam. Kiirtak mandula műtétre is merthogy „fekélyes” a mandulám és már nem működik- persze ,sosem mentem el a műtétre, én eddig akárhány ilyesmire kiirtak nem mentem el. (később ugyanígy úsztam meg s éltem túl ehgy petefészek – ciszta műtétet is. Elmúlik az mágiával is!)

A pólókra afféle „pufi-festékkel” is nyomtunk mintát: ez a festék hőre plasztikussá,3-dimenzióssá válik. Jó muri, mindmáig csipem s használom is ezt az anyagot! Aztán ez a dolog abbamaradt privát nézeteltérések miatt.

Ugyanezen időben, beiratkoztam a DÉSI HÚBER rajzkörbe ,ahol anatómiai meg térábrázolási tanulmányokat tanultam,gyakoroltam modell után. Itt sok barátot szereztem, van akikkel még most is úgy-ahogy fenn áll a kapcsolat.

Volt egy korszak is akkoriban ,ESKÜSZÖM már abszolút nem emlékszem: mikor pontosan – mikor rövid ideig a Váci utcáról nyiló arkádia alatti DŰRER-TEREMBen (képzőművészeti galéria)  dolgoztam, mint eladó. De ez ku*va rövid ideig tartott (pár hónap) ,- tulajdonképpen csak sétálgattam fel-alá az üvegfalú galériában, meg ha bejött valaki, körbevezettem, megszólitottam, ha meg vett valamit becsomagoltam neki a szobrot/képet.

Itt ismertem meg Schéner Mihályt /R.I.P./ az öreg festő-mestert aki ODÁIG volt tőlem.,tőle tudtam meg merrefelé lakik bálványom, El Kazó (R.I.P.).,s innét irtam levelet ef Zámbó Istvánnak, aki nek aztán ÚGY tetszett szürreális hangvételű levelem hogy egy nap (épp leltárkor,emlékszem!) megjelent a DÜRER teremben s meghivott hozzá,Szentendrére!

Egy szőke félbolond nővel meg egy óriás csöcsű de lapos fenekű , HATALMAS fekete szemű szexbombával melóztam együtt., -eleinte csicskáztattak, “hozd ezt,hozd azt,eridj ki a boltba,főzz kávét!”stb.- aztán bemondtam az unalmast.  Miután meg majdnem felrobbantottam a kávéfőzőt, nem jutott eszükbe a “főzz kávét!” fejezet sem….Max a burkifliért mentem át szívesen a szemben lévő Burgerking-félébe.

A szőke azt állitotta,ő fontos embner Tel Avivban, és hatalmas kocsival hozzák meg viszik. Fodros szoknyákat hordott és hatalmasra tupirozott platinaszőke kóc-frizurát, vastag ajka és tündérszerű arca volt. A másik meg nagy ribi volt meg pletyófészek. Később egy igazi kis vörösesszőke neon-karmokkal ellátott ribi is csatlakozott a csapathoz- jöttek-mentek az emberek, egymást váltva. Valami félszemű hittéritő libussal is dolgoztam, ott emlékszem! Még el is mentem egyszer vele a gyülekezetébe…

Járt be egy hires popsztár is időnként, a nevét itt diszkrécióból nem irom le,mert ismert személyiség ,mostanságis sokat van a TV-ben., -nos vele „kavartam” akkoriban, mondjuk úgy, párszor eljártunk egymással „kavarni”,a Vörösmarty Téren lévő hatalmas épületben található titkos helyiségecskékbe- meg a Pater-Noszterbe(!) ,-

A Vörösmarty -térre jártam/tunk át ebédelni ,kajajegyet kaptunk a galériában., sok hiresség,pl.az Omegáék meg egyéb zenészek is jártak oda, (NEM velük kavartam!) Ennyit erről.

Aztán leléptem onnét /Dűrer-terem/,mert hát egy: a csomagolás nekem nemigen ment gyorsan.,kettő: a főnökömnek nem tetszett mikor hajamat zöldre festettem- holott akkor még nem voltam ENNYIRE extrém mint most, kinézetre! Azt mondta: vagy a hajszin,vagy a munkahely. A hajat választottam….végülis ,csak passzióból melóztam ott hisz szüleim eltartottak,velük éltem! Ki nem sz*rta le……!

Másik galériában is melóztam rövidke nyúlfarknyi ideig, ahol első nap meggyanúsitottak hogy lóvét loptam.,mire végül kiderült hogy kolleganőm számolta el magát. Az is nagy ribi volt,a vörösszőke Dórika-.

Hol a belvárosban, (V.ker.) hol fent, a Budai Várban lévő galériájukban kellett lenni,-ezutóbbi helyen az OMEGÁ-s Kóbor János nejével dolgoztam együtt. Nem szorult rá,unalmában melózott ott, hobbiból. Mindég panaszkodott hogy a Kóbor túl srácos ő meg már nyakkendős üzletemberekre izgul be…..én meg még 12 évesen Kóborba voltam fülig beleesve! Hát igen: kinek a pap,kinek a papné! Aztán,- bár itt szerettem melózni, – mégis egy nyögdijast vettek fel próbaidő után. Ba***ákmeg!

Utolsó pályafutásom a Váci utcai idegen nyelvű könyvesbolt volt, ám itt megszivták velem: nem hagytak számitógéppel számolni, én meg NEM TUDOK számolni sem fejben- sem papiron. Megtanulok nyelvet profin egy év alatt.,megrajzolok bárkit fotóról: de a matekhoz SÜLT HÜLYE vagyok! Igyhát ott végképp max 2 hétig HA….melóztam.  (itt meg megismertem egy amerikai punkcsajt akivel később is fenntartottam a kapcsolatot. Inkább foglalkoztam VELE mint a melómmal,- meg volt hogy elővettem könyvet a pult mögül az érdeklődőnek,amit nem lett volna szabad meg ilyenek…..hát,a légkör sem volt klassz,nem is igen jöttem be nekik sem ők nekem- hamar leléptem innét is!

Ennyi volt életem összes melóhelye,-még egy évet sem tesz ki.

Bár,hazudok- a képző fősuliba is bejártam aktmodellként, de csak párszor. Azt élveztem mert jó társaság volt. Bár akkoriban nem sok mindent tudtak rajtam rajzolni,olyan filigrán meg vékony voltam: 43-45 kg MAX!  Cicim sem volt szinte. Ehettem kilószám a csokit sem hiztam semennyit sem. (azóta már más a helyzet…bár hájpacni most sem vagyok ,max magamhoz képest. Nagy a pocim!) Ám ez sem tartott soká…..

De nem is ez volt az én feladatom- ezeket is csak passzióból,z sebpénz kiegészitőként fogtam fel s nem vettem komolyan! A Désiben a rajzolást -azt már komolyan vettem! Élveztem a dolgot,s az igazi siker az volt,mikor édesanyám az utcán megismerte az egyik Désis fejmodell-nénit,holott előtte SOSEM látta- csak a rajzomon!-s a rajzom alapján ráismert. Karakter érzékem mindég volt és nagyon szerettem a fény-és árnék játékának finom kidolgozását egy arcon vagy tárgyon. Végülis- én MŰVÉSZNEK születtem! Sosem volt más célom az életben. Ezért nem lettem anya sem,sem dolgozó nő sem minta háziasszony……

(utóirat: jut eszembe,a Dűrer teremben megismertrem egy jó fej egyiptomi Művészettörténészt is – mikor bejött körülnézni-  Adel Kamel-t.,aki később apámékkal is összehaverkodott. Sokáig leveleztünk. És: NEM-nem “úgy “ismertem meg.,- csak simán plátói barátként. Idősebb fazon volt,jó arc! )