ef Zámbó, Schéner Mihály /RIP/, El Kazó /RIP/
Mikor az egyik galériában (Dürer Terem, az ATRIUM HAIETT mögött az árkádok alatt, Váczi utca Bp.) ) dolgoztam rövidke ideig, ismertem meg ef Zámbó István festőt , Schéner Mihály festőművészt /RIP/ meg valamivel később El Kazovszkij /RIP/képzőművészt is.
ef Zámbó/ fe Lugossy/ Wahorn András művészetét nagyon csiptem, sok kiállitásukat láttam, igy miután megtudtam “Zámbó öcsi” cimét, máris irtam neki egy elvont levelet.
Épp leltároztunk a DÜRERben, mikor megjelent egy fazon a galériánál s befelé integetett. Mutogattam neki hogy zárva vagyunk de ő elővette levelemet és jelezte hogy beszélni szeretne velem…ő volt er Zámbó,igy ismertem meg.
Meghivott Szentendrére magához, ahová el is mentem de erről később majd ,részletesebben!
Schéner Mihály (R.I.P.)idős festővel is jól összehaverkodtam aki NAGYON MEGKEDVELT s mindenhova elhordozott magával és bemutatott mint “punkulát”. Sokan meg összesúgtak-búgtak mögötte hogy hát meghülyült az öreg, ilyen kinézetű meg stilusú kis nőcikkel kezd- mert az eszükbe se jutott hogy csupán JÓBARÁTOK vagy inkább JÓ KOLLEGÁK volnánk…! Mihály “igazi coloristának” hivott, csipte a képeimet és le is rajzolt , irt is rá dedikációt-a képet legközelebb beszúrom. (még le kell fotóznom!)
Sokat beszélt ,szidta az utca embereit,leszegett fejjel le “halápozta” őket. Ujjai mindég festékesek voltak ezt a buta galériáscsajok meg is jegyezték: láttad! Festékes az ujja!
Hát FESTŐ volt agy mi,basszameg!
Mesélte hogy megszivatták anno az “elvtársak” meg minden, meg hogy élt kint New Yorkban is meg hogy a kommunistáknak közellenség volt. Nem kedvelte az embereket nagyon ,engem viszont a szivébe zárt. Emberként és mint tehetséges művészt.
Schéner ismerte másik nagy kedvencemet El Kazovszkijt akit meg szerettem volna szintén ismerni.
Mesélt róla sokat. Elmondta mely utcában lakik de hogy hányas szám alatt ,nem tudta megmondani. Én -nagy számmágiás lévén!- mivel szerencseszámom a 11-es volt ,gondoltam:megnézem a 11-esben.
S láss csodát: OTT LAKOTT!!!!
El Kazónak sok levelet irtam de nem válaszolt. Végül megtudtam a számát asszem ,minden esetre megbeszéltünk egy találkát egy cukrászda-kávéházban.
Már nem is tom, OTT láttam -e őt először vagy egy performanszén amire elmentem- a “DZSAN PANOPTIKUM”-on…? A lényeg a lényeg: Kazóval úgy összebarátkoztunk hogy késaőbb mikor újra Németben voltunk, ki is jött hozzánk látogatóba- szüleimmel is nagyon összemelegedtek, különösen anyummal ,akinek ifjúkori fotóira hasonlitott!- s nálunk vendégeskedett.
De egyenlőre még Magyarországon éltünk ,tehát nE vágjunk a dolgok elejébe….!
